A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK 25 Megértés keresztények zsidók közt ",A keresztények és zsidók megfelelő eszközökkel ápolják az egymás iránt való kölcsönös megértést és megbecsülést. A zsinat egyik legvitatottabb döntése. Akik annak idején figyelemmel kísértéka II. Vatikáni Zsinat üléseit, emlékezni fognak arra, hogy az egyik pont, amely körül a zsinati atyák sokáig nem bírtak végleges álláspontra jutni, a zsidók kérdése volt. Vagyis az a kérdés, hogy az egyház milyen szavakban fogalmazza meg a zsidókhoz való viszonyát. A zsinaton kevés-olyanéles, szinte keserű fölszólalás hangzott el, mint ennek a kérdésnek ismételt megvitatásain. Éppen ez a tény értetheti meg velünk azt, hogy a kérdés megoldása nem könnyű; de azt is, hogy végre is egyszer már tisztázni kellett azokat az elvi szempontokat, amelyek a jövőre nézve világosan meghatározzák ennek a két, a kinyilatkoztatásra fölépülő vallásnak a viszonyát egymáshoz. A zsinat főleg Sz. Pálnak az efezusiakhoz írt levelére támaszkodva fektette le az alap- elvet: "Krisztus a mi békességünk, a keresztje által kibékítette a zsidókat és (pogány) népeket és a kettőt egyesítette önmagában" (L. "Nyilatkozat az egyház viszonyáról a nem-keresztény népekhez", 4. pont; Vö. Efez. 2, 14-16. )Sz. Pál tanításának ez a lényege: a pogányságból jött keresztényeknek megtérésük előtt nem volt semmi kapcsolatuk a kinyilatkoztatás Istenével. Amikor azonban Krisztus híveivé lettek, részesültek a megváltás kegyelmében és Krisztus Titokzatos Testének tagjaiként a hívő zsidókkal együtt Istennek újszövetségi választott .népévé lettek. Az imaszándék megfogalmazásátSzentséges Atyánk szinte szó szerint az említett ünnepélyes nyilatkozatnak egyik alpontjából vette át: "Mivel ennyire nagy a keresztényeknek és zsidóknak közös lelki öröksége, a zsinat ápolni és ajánlani akarja a két fél kölcsönös megismerkedését és megbecsülését egymás iránt, amelyet legfőképpen bibliai és teológiai tanulmányok, valamint testvéri eszmecserék útján fognak elérni".
