A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
10 adott előlegül és jelezte, hogy ez a tiszteletdíjnak csak egy részlete. Mozartot nagyon meglepte ez a bőkezűség, de még inkább hatalmába kerítette az öröm, hogy most már nem kellett aggódnia, vajon miből fedezi szabadságának és gyógyíttatásának költségeit. A megrendelő néhány barátságos szót mondott még a zeneköltőnek és kezet fogva vele, eltávozott. Amikor már a lépcsőn járt, csak akkor jutott eszébe Mozartnak, hogy bizony meg sem kérdezte, ki járt nála és ki is az az előkelő megrendelő. Utána sietett, de akkor már az idegen kiment a kapun és az utcán sem látta sehol. Mozart mindjárt másnap nekikezdett a munkának. Lassanhaladt azonban vele. Egyrészt a betegsége, mindinkább erősödő lázai gátolták a munkában, másrészt pedig tízszer, sőt tizenötször is elkészített egy-egy részt. Egyik sem tetszett neki. Tökéletesebbet, kifejezőbbet, megrázóbbat akart, mint amilyent eddig komponált. Bizony a szabadsága második hónapjának vége felé járt már és a rekviemnek csak egyharmadát készítette el. Szabadsága leteltének utolsó napján megjelent nála az idegen.. Barátságosan érdeklődött, hogy mennyire van a munka? Mozart restelkedve mutatta az elkészült részt, de rámutatott egy valóságos garmada kottára is, amelyek egytől egyig gyászmise-részletekvol- tak, de félre tette őket, mert nem tetszettek neki. Az idegen kezébe vette a kottákat. Hozzáértően olvasgatva azokat, majd pedig megkérte Mozartot, hogy játssza el az Introitust. A művész zongorához ült és játszani kezdett. Az idegen behunyt szemmel hallgatta. Egy-egy részlet után elragadtatással dicsérte meg a remek alkotást. Amikor Mozart végigjátszotta az egész meglévő kéziratot, szomorúan jegyezte meg, hogy bizony, ha ilyen tempóban készíti a többi részt is, még legalább két hónapra van szüksége. Szinte félelemmel nézett megrendelőjére, hogy mit szól hozzá? Ez azonban biztatóan válaszolt:- Nem baj! Erre a rekviemre csak két hónap múlva lesz szükség. Jobban mondva, két hónap és egy hét múlva. A rendelő ugyanis pontosan azon az időponton akarja előadatni és egy hét pedig kell a zenekarnak és énekkarnak betanulásra. Megegyeztek tehát, hogy két hónap múlva ismét találkozni fognak és Mozart megígérte, hogy akkorra mindenképpen elkészíti munkáját.
