A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-10-01 / 10. szám

48 álmának egyensúlyát megőrizze. Sfondrati bíboros azonnal jelentette a dolgot VIII. Kelemen pápának, De ez köszvénye következtében nem tudott Frascatiból mozdulni. Baroniust küldte, azt a történetírót, aki éppen ezekben az években dolgozott Annalesein. Baronius így ír­ja le amit a nyitott szarkofágban látott; - A vértanú szűz lábainál ott volt néhány vérévéi átitatott velum és pár foszlánya annak az arany­brokát ruhának,amelyről I. Pascualis pápa is említést tesz. A vér­tanú lányka testét más újabb könnyű leplek takarták, de úgy, hogy alakjának vonalát tisztán mutatták. Nem feküdt hátán, mint általában a halottak feküdni szoktak, hanem oldalt, mintha éppen csak aludt volna. Egész fekvő alapjából a szűzi tisztaság varázsa áradt annyi­ra, hogy senki sem mert még csak ruhájához sem nyúlni. Kimondha­tatlan tisztelet fogott el mindannyiunkat, mintha csak égi jegyese az Ur Jézus jelent volna meg köztünk figyelmeztetve; "Ne ébresszétek fel az én kedvesemet, mielőtt magától föl nem ébred. így láttuk Sz. Ceciliát, felismertük és tisztelettel hódoltunk neki. Október 20-tól november 22-ig zarándokolhatott el Róma népe Sz. Cecilia agnoszkált testéhez. Majdnem egy hónapig tanulmányoz­hatta Stefano Maderno, a különben közepestehetségű lombard szob­rász Cecilia fekvő testének a vonalait, hogy szobrát elkészítse. VIII. Kelemenbízta meg evvel a munkával, és a márványszobor nem­csak Cecilia testének csodás épségét örökítette meg az utókornak, hanem Stefano Maderno nevét is. 350 év óta Sz. Cecilia sírja az örök várost járó zarándokok egyik legkedvesebb pihenő helye. Az antik Róma kövei között rohanó forgalomból, a nagy bazilikák fárasztó hangosságából itt mintha a béke szigetére kerülne az ember. Csak movember 22-én lesz élén- kebb a templomudvar. Délután a kispapok jönnek el, hogy énekkaruk védőszentje előtt tisztelegjenek. De jönnek a kedvesnővérek által fenntartott leányárvaházak és kollégiumok i növendékei is és ott imádkoznak a kórus rácsok mögött azok az apácák, akik a Sz. Ágnes napján a pápa által megáldott bárányokat gondozzák, hogy gyapjújuk­ból az érseki palliumot szőjék. Míg az altemplomban, amelyet Ram- polla bíboros restauráltatott, a mozaikképet nézzük, fent a szónok megkezdte Sz. Cecilia nagyságának a magasztalását. A hívek figye­lik a szentbeszédet, a kislányok a mellékhajókban !kergetőznek, ezen az ünnepen abazilika mintha az orgonaszó fugáival volna tele. Es ez a zengő muzsika mindenkit elbűvöl. Késő délután a rezesbandák egymás után adják rövid versenyü­ket a vértanú szűznek, a musica sacra védőszentjének a tiszteletére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom