A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 10. szám
21 2. Előre megegyezünk abban, hogy ha egyikünk hite valaha is elgyengül, nem fogja akadályozni a másikat abban, ihogy továbbra is ésszerűen támogassa az egyházat, amely továbbra is kielégíti lelki igényeit. Munka és pénz. Az első, hogy van-e férje milyen munkát A családfenntartással kapcsolat- bankétkérdés szokott felmerülni: beleszólása a feleségnek abba, hogy vállalj on? Szorosan véve, ehhez nincs semmiféle joga sem a feleségnek. Nem az ő feladata, hogy eldöntse, milyen munkakörben dolgozzék a férje. A feleség feladata csak az, hogy bátorítsa férjét munkájában; hogy kövesse őt, ha munkája megköveteli, esetleg más városba költözködéssel; és hogy minden erejével azon legyen, hogy megfelelő otthont rendezzen be neki. Nem helytelen azonban, ha a feleség arra buzdítja férjét, hogy jobb állásban helyezkedjék el, amikor ez megfelelőbbnek látszik. Nagyon helytelen azonban, ha állandóan zsémbeskedik amiatt, hogy férje nem keres annyit, amennyit felesége szeretne; vagy ha a feleség azon erősködik, hogy férje olyan munkát vállaljon, amelyhez neki nincs kedve és képessége. A második kérdés, hogy mikor helyes és megfelelő, hogy az anya munkát vállal, s ezzel hozzájárul a családfenntartáshoz. Általános alapelv, hogy a feleség csak végszükségben vállaljon munkát, vagy amikor rendkívül okok javallják ezt. Végszükség például, ha az apa állandóan beteg és emiatt nem tud a család fenntartásáról gondoskodni. Vagy amikor az apa keresete egyedül semmiképpen sem fedezi a család szükségleteit. Nincs azonban végszükségről szó, amikor csupán a fényűzési cikkekre nem jut pénz. Sokkal jobb a családra nézve, ha nélkülözik ezeket a kényelmet szolgáló berendezési tárgyakat, mintha az anya munkája és távolléte miatt elhanyagolja gyermekei nevelését. Vannak azonban olyan esetek, amikor nem áll fenn végszükség, és mégis helyes, ha az anya munkát vállal. így például a terméketlenség miatt gyermektelen házasságban, ha a feleség képes munka- vállalás mellett is rendben tartani otthonát, a munka megóvja őt a tétlenséggel járó veszélyektől. Ugyanez a helyzet annak az anyának esetében is, aki már felnevelte gyermekeit, s azok már elhagyták a családi otthont.
