A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 10. szám
ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK 13 A tudományok Isten ismeretének szolgálatában Századunk egyik legnagyobb tévedése. Századunkat j oggal nevezhetjük a "tudományok szédületes föllendülése" századának. Mert minden tudomány, főleg azonban a "természet" titkait kutató tudományok soha akkora fokban föl nem lendültek, mint századunknak legutóbbi 3-4 évtizede alatt. Éppen ez a tény egy kérdést vet föl a gondolkozó ember számára. Két-három ezer évvel ezelőtt a tudományos ismeretek haladása az embereket közelebb hozta Istenhez. Ugyannyira, hogy a szentírás egyszerűen "eszteleneknek" nevezi azokat, akik nem hisznek Istenben. (Vö. Zsolt. 13,1.) Századunkban viszont, ez a páratlanul föllendült tudomány a maga szédítő ismeret-gazdagságával, nem vezeti Istenhez az embereket. Sőt ellenkezőleg ma kell tapasztalnunk azt az elképesztő tényt, hogy a tudomány növekedésével egyenes arányban növekszik az ateizmus is, és az ateizmus éppen a tudományt használja fel egyik oszlopának, amellyel világnézetét alátámasztja. Csakugyan elképesztő és megdöbbentő tény, és egyedülálló elvakultságnak a jele az, hogy az ember napról napra mélyebben hatol a nagytermészet titkaiba, mind többet és többet ismer meg mind a csillagvilág, mind az élők világának, mind az atomok világának fölépítéséből, bámulatos működéseiből, tökéletes törvényeiből, de lelke nem Istenhez emelkedik föl, hanem önmagát érzi mintegy a világmindenség urának és azon van, hogy ezt a mindenséget minél nagyobb mértékben a saját szolgálatába állítsa. Mintegy megittasodva a tudománytól megfeledkezik saját nyomorúságáról és gyengeségéről és mámorában azt képzeli, hogy rövidesen föl fogja tárni a természet minden titkát és a természetet maradéktalanul a maga hatalma alá kényszeríti. Az istentelen tudomány veszélyes volta. Mind jobban és jobban kezd az emberiség ráeszmélni arra, hogy hová vezet a tudomány, amikor hátat fordít Istennek. Azok az újke
