A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
31 a történelemnek szerves részét alkotja, az egyházat élteti és minden pap lelkipásztori működését áthatja. Az egyházi stúdiumokat ilyen értelmű bevezetés előzze meg. A bölcseleti és teológiai tanulmányok egységes és szilárd világnézetben mutassák be az embert, a világot és az Istent. Ezeknek a tudományoknak az alapja a századokról századokra átszármazó örökérvényű igazságrend. Az előadások közben azonban számba kell venni a legújabb bölcseleti kutatások eredményeit, különösen azokat a gondolatrendszereket, amelyek nagyobb befolyással vannak egyes nemzetekre. A kispapoknak ugyanis arra is fel kell alaposan készülniük, hogy korunk emberével dialógust folytassanak. A filozófia történetének tanulmányozása közben tanulják meg, hogy mint kell megtalálni egy-egy bölcseleti rendszer alapelveit, tudják elválasztani az igazságot a tévedéstől, elfogadva azt, ami jó, és elutasítva azt, ami tévedés. Fejlesszék a tudományos gondolkodást. Behatóan foglalkozzanak azokkal a kérdésekkel, amelyek különösen az ifjúságot nyugtalanítják. A bölcselet és a hit viszonyát alaposanfejtsékki a kispapoknak. A teológiát úgy tanulják, hogy tanulmányaik alapja a kinyilatkoztatás legyen; úgy sajátítsák el e tudományokat, hogy később, mint papok, a hitigazságokat hirdetni, magyarázni, megvédeni képesek legyenek. A teológia lelke a Szentírás legyen. A dogmatikát így tanítsák: először mutassák be a biblikus témákat, utána mutassák be ezeknek a liturgikus élettel való kapcsolatait, valamint az egyház minden más tevékenységében, ill. minden emberi problémához való viszonyát. A többi teológiai tárgy is a Krisztus-misztériumhoz és az üdvösségtörténethez kapcsolódjék. Az erkölcsteológia is a Szentírásra épüljön, mutassa meg a keresztény hivatás nagyságát és minden kereszténynek azt a kötelességét, hogy a világ élete érdekében mint kell a szeretet gyümölcseit teremnie. Az egyháztörténelmet és az egyházjogot a zsinatnak az egyházról kiadotttanítása értelmében kell előadni. A liturgia tanítása is kövesse a zsinatliturgiai konstitucióját. A kispapok ismerjék a vidéken elterjedt többi vallást is. Úgy kell minden teológiai tárgyat tanítani, hogy a tanítás ne legyen merő fogalomközlés, hanem segítse a kispapok egyéniségének a kialakítását is. A püspökök a tehetséges kispapokat küldjék magasabb színvonalú főiskolákra, karokra és egyetemekre úgy, mint ezt az apostoli korszükséglet kívánja. De ilyen esetben is gondoskodjanak arról, hogy kispapjaik alapos és szilárd lelki és pasz- torális kiképzésben részesüljenek. Hatodik fejezet: A papképzésben igennagy fontosságot kell tulajdonítani a lelkipásztori kiképzésnek. Vegyék figyelembe e téren is a szakosítás követelményeit, fejlesszék ki a növendékekben a dialógushoz szükséges tulajdonságokat, Az egyházi hatóságok által adott