A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
27 Az is megesik azonban, hogy jóllehet a férj nagylelkű feleségéhez, a feleség azonban elhanyagolja a háztartást a távolbalátó né- zésénekkedvéért, vagy túlzásba viszi a moziba járást, látogatásokat. Vagy feleslegesen költséges dolgokat szerez be magának, fényűzően ruházkodik, cselédleány tartását követeli, jóllehet maga is el tudná végezni a munkát és anyagi helyzetük nem engedi meg az ilyen kiadásokat. Amily valószínűtlennek látszanak a házasságkötés előtt az ilyen lehetőségek, oly sokházasságban jelentkezik ez a baj, ha a házastársak nem tanulták meg idejében a lemondást szórakozási vágyaikról, amikor azok ellenkeznek házasságuk érdekeivel. ELVEK: (férjek részére) 1. Sohasem fogok arra a nemlétező jogomra hivatkozni, hogy mivel én vagyok a kenyérkereső, annyit költhetek saját szórakozásaimra, amennyit csak akarok. 2. Mindig be fogom látni, hogy feleségemnek is szüksége van a szórakozásra, és ehhez nemcsak személyes költőpénzt adok neki, hanem ugyanannyi alkalmat adok rá neki, mint amennyit magamnak kívánok. (A feleség részére): 1. Nem fogom elhanyagolni családi otthonomat saját kedvenc kedvteléseim miatt, s nem fogok túlságosan költekezni a rám bízott pénzből. 2. Nem fogok megsértődni férjem ésszerű személyes költekezése miatt, és megbízom benne, hogy ő sem sértődik meg az én hasonlóképpen ésszerű kiadásaim miatt. (Mindkettőjük számára): - Lehetőleg minél több időt fogunk együtt tölteni közös szórakozással, de módot fogunk adni egymásnak arra is, hogy időnként az egyéni kedvteléseink vagy szórakozási vágyaink is kielégíthetők lehessenek. (Köy. a 2. rész.) A holtak is mellétek ülnek: A nagyapáink, nagyanyáink... Szemükben biztatás, vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot és az iskolátI (Reményik Sándor)
