A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

17

Erre Gazdik uram feltápászkodott, papja nyakába esett s egy hatat-? más borszagú csókot cuppantott apapkopasz fejére, úgy hogy mindenkinek elállt a szava.- Én szeretem Magát, - követte a csókot a vallomás, - mer’ megvédett a hétfejű sárkánytul.

Erre a pap bizony illőnek találta, hogy elköszönjön, Sági gazda maga vállalta, hogy rögtön maga szállítja haza a rokont, hogy me háborgassa a Főurat.

Pár nap múlva, kik jönnek a plébániára, mint Gazdik mester élete párjával. De a felvonulás rendjéből következtetve, inkább az asszony kényszerítette maga előtt a mestert papjához. Mint később kiderült, az asszonyt két indítóok vezette erre az útra. Az egyik a szégyen, hogy viselkedett a lakzin ura a papjával. A másik; hogy mivel a mester megkedvelte a papját, talán hallgatni fog rá s mint a fuldokló az utolsó szalmaszálba, úgy kapaszkodott abba a lehetőségbe, hogy talán lehetne még emberén segíteni.

Ahogy a pap leültette őket, persze az asszony vette fel és vitte is tovább rendületlenül a szót. Először is megkövette papját a botrányért, amit a "mester úr" okozott, amire meg is kapta rögtön a feloldozást s mivel a pap "béke-csóknak" nevezte el a merényletet kopasz feje ellen, a mester úr is felengedett merevségéből. De rögtön újra megmerevedett, mert a mest^mé hozzáfogott a "fejmosáshoz".- Látja, plébános úr, kérem, hova jutott? Pedig milyen kitűnő keze van a munkához. De az átkozott ital! Olyan neki mint a cucli a szopós gyereknek; ha rájön, nem tud neki ellenállni. Eleinte csak úgy néha-néha lett kapatos, de egy pár hónapja, alig józan. Hiába ügyelek rá. Olyanokat hazudik, olyan furfangos dolgokat eszel ki, hogy hozzájuthasson. Kérdem tüle: - Hová mégy? Azt mongya; - mének a kútra! Hát oda is ment, de képzelje, a kút-káva alatt csinált magának rejtekhelyét. Még a budiba is eldugja, már bocsássa meg a szavamat. Inast mán senki se ad hozzá. Vásárra nem dogozik, de tán jobb is, mert napokig nem jött haza s akkor is üres zsebbel, mert elitta a keresetét. Sokan .már nem is dógoztatnak véle, elmentek Kanálosra, Zörgeny Danihoz. Még szerencse, hogy itt a falubannincs más mester, különben éhen halnánk. Oszt micsoda hazudozásokat viszen végbe, mikor nincs kész a munka az ígért időre, hogy azt hiszem, a szemem ég ki rögtön a szégyentől a népek előtt. Mánigazán nem is tudom, hová legyek?

A pap türelmesen hallgatta végig keserveit s mert hogy egy