A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

13

ROMAI ELEIKEPER

Orbán Miklós, S.J., Róma

XXXII.

Ahol Szent Ambrus gyermekéveit töltötte •

Római sétánk közben azt a két szobácskát keressük fel, ahol Milánó szent püspöke még mint gyermek Cicerón tanulgatta az ékesszólás művészetének szabályait. Sétánk nem sugárutakon, hanem sikátorokon vezet keresztül bennünket az örök város egyik legfestőibb negyedébe. Zegzugos utcákon, levegőtlen, mindig sötét közökön át kerülünk a takácsok és textilesek negyedébe; oda, ahol a német razziák tömegesen szedték a háború legszömyűbb hónapjaiban a római zsidóság családfőit, hogy váltságdíjként félmázsa aranyat zsaroljanak ki a halál táborokról már tudó szerencsétlen üldözettektől. Ma is úgy tűnik, mintha az egykori és újabb pogromok kísérteiéi még itt járnának ezekben a fekete házakban. Nyomasztóan sötétek a kapualjak, a szűk udvarok körül mintha ma is minden ablak mögül rémült szempár figyelné ki mit keres, kiért jöttek, kit hagynak vissza. Pedig egy utcával arrébb frissen pezsdül az élet, a nagykereskedők raktárai előtt bálákkal cipekednek, hegyekben áll mindenfelé, ahová csak nézünk, a lepedővászon, az ing-anyag, a műselyem.

Joggal meglepődünk, amikor itt a gettó kellős közepén egy derék nagykapu fölött jól olvasható márvány írást látunk: "Paterna domus S. Ambrosii, episcopi et doctoris". Vagyis az előtt a ház előtt állunk, amelyben Milánó egykori szent püspöke gyermekéveinek nagyobb részét leélte.

Hogy Sz. Ambrus apai házában ilyen szűkösen mérték volna ki a lépcsőt és a helységeket, nem tudjuk. Tény az, hogy a két szobácskát, amely a gyermek Ambrus emlékét inkább csak idézi, mint őrzi,