A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
volt. Holmi csél-csap ürüggyel magához hivatta. Tamako engedelmeskedett. Ameghívástnem lehetett visszautasítani. Ám mikor Hi- deyosi nyájas szavakkal kezdte a játékot, mintha csakúgy véletlenül történt volna, egy kis tőr esett ki a halálosan komoly Tamako kimondja ujjából. Mentegetőzve hajolt le utána. Hideyosinak ez elég volt. Ajkára fagytak a mézes-mázos szavak. A tőr világosan beszélt: a japánlovag nyelvét használta: inkább itt halok meg, semhogy kedvedre legyek, te kéjenc. Ettől kezdve Hideyosi békét hagyott Hoszokawa Tamakonak. Tadaoki hálás örömében versben köszönte meg feleségének a hűségnek ezt a hősies példáját. Hálája őszinte volt. Hogyisne lett volna az. Még a szoknyavadász is örül, ha a saját felesége tiszta és hűséges. Más asszonyokat, mások feleségét körül udvarolja, behálóz- az, csak a maga feleségével nem tűr hasonló játékot. Milyen furcsa erényszeretet, milyen émelyítő képmutatás! Vajon mit érezhetett Tadaoki ott Koreában a felháborító hír hallatára? A japán "busi", lovag, vak engedelmességgel tartozik világi urának. Tadaoki haláláig meg is adta ezt a valóban vak, szolgai hűséget mindhárom urának: Nobuganának, Hideyosinak ésleyasunak. Akkor sem tagadta meg nekik a szolgálatot, amikor a kényúr alattvalója engedelmességére támaszkodva, annak családi békéjét akarta feldúlni, hitvesét próbálta elcsábítani. Tamakonak volt bátorsága szembeszállni a zsarnokkal férjéért, a hitvesi hűség védelméért. Férje pedig éppen ezeknek az uraknak a kegye miatt fogja annyiszor feláldozni rendíthetetlen nejét. Feláldozni, elárulni, kiszolgáltatni jobbik énje, tulajdon szíve ellenére. Éppen ez a tragédia. Tamako méltatlanra pazarolta volna szeretetét, életét? Ne ítéljünk elhamarkodva. A szíveket csak Isten látja. Tadaoki nagy volt, bátor katona a világ szemében. Okos számítás, apolitikus jó szimatja irányította minden lépését. Pontosan betartotta a lovagi előírások külső parancsait, Nyitva állt a jóra, anemesre. Nem zárkózott el elvből a hit kegyelmétől se. S mégis minden csatában ő volt a vesztes. A döntő lépésnél mindig elbukott. Egész élete komoly, őszinte törekvés, gyakori reflexió, értelmes önjavítás volt. Mégse lett belőle hős. Nem ideális lovag. Mert nem volt ideális férj. Hiába szerette feleségét. Ha ugyan szeretetnek lehet nevezni azt a fájó tétovázást, amely a bizonyosat, az örök szépet kész feláldoznia bizonytalanért, az ideiglenesért. Ez volt Tadaoki. Ezért nem lett belőle soha keresztény. Nem is lehetett. 6
