A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
48 nyokat a peruggiai egyetem gyógyszervegytani professzora és a római egyetem kvantitatív gyógyszervegytani professzora vizsgálta meg. Újra bebizonyosodott, hogy a csontoknak csak harmadik csoportját lehet emberi csontoknak tekinteni. Ezekről a csontokról a tudósok megállapították, hogy egy 60-70 éves korában elhunyt férfinek a csontjai. Az ezen csontokra tapadt földről viszont azt állapították meg, hogy anyaga azonos annak az üregnek a földanyagával, amelyet a régészek, mint Szent Péter sírját üresen találtak. Arról az üregről van szó, amely fölé a második század közepén a kis kápolnát építették. Az e csontok közé keveredett szövetmaradványokról is bebizonyosodott, hogy arannyal átszőtt bíboros-szövetből valók. Az aranyszálak anyaga valódi arany. Ezeknek a megállapításoknak az alapján a régészet a következő argumentumot állítja össze; 60-70 éves korában elhunyt férfinek a csontjait, amikor földüreg sírjából fölvették, arannyal átszőtt drága bíboros szövetbe takarták és így tették új helyére az említett falba vágott és márvánnyal bélelt fülkébe. Ez a második század közepén történt. Ezt a falat, amikor Konstantin, az apostolfejedelem sírját átrendezte, bár zavarta az új kiképzést, mégsem érintették. A megvizsgált csontok ugyan egy férfinek a csontjai, de nem állítható össze belőlük az illető teljes csontváza. A teljes csontváznak mintegy a fele hiányzik, de a koponyacsontból is maradt fönn némi töredék. Damazus pápa tanúsága szerint, éppen azért emelték ki a földüreg sírból a csontokat és helyezték egy fal magasan lévő kis fülkéjébe, mert a sír nagyon nedves volt. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért hiányzik a csontváznak a fele; a víz hatása alatt elenyészett. És, ami a legfontosabb, a falbavájt és márvánnyal bélelt fülke mellett a falbavésett ősi felirat ez volt: Itt bent Péter van. Ezeket a szavakat föltehetően akkor vésték a falba, amikor az apostolfejedelem csontmaradványait vizes sírjából fölvették, a sír fölé épített fal magasabb pontján kiképzett fülkébe helyezték és a fülkét befalazták. Margherita Guarducci professzornak és a neki segítő tudósoknak a kutatása 15 esztendőt vett igénybe. 15 esztendő tudományos munkájának eredményeként megállapítást nyert, hogy Szent Péter apostolnak, Róma első püspökének a földi maradványait az ásatások közben megtalálták és tudományosan azonosították.
