A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
41 Szabó Ferenc, S.J.,Róma PROHÁSZKA IDŐSZERŰSÉGE Ez évben, április l-én volt negyven éve, hogy P ro há sz ka 0 t to ká r meghalt. Az évforduló szerény megemlékezéseként kö- zöljük az alábbi cikket. A katolikus megújhodás Ö tv en esztendejéről írt könyvében Nyisztor Zoltán joggal helyezte Prohászka Ottokárt a "hódítók" élére. Mi most nem szándékozunk elismételni a Prohászkát méltató nagy kortársak végső megállapításait. Igazat adunk Bel on Gellért- nek, aki 1959-ben a "Vigiliá"-ban hangsúlyozta, hogy a nagy megállapítások lelkes szavakba burkolásával és az ünnepi megemlékezések szuperlativuszaival igen nagy kárt okozhatunk. "Ahogy a feltorlódó villamosáram rendkívüli fényességre lobbantja lámpánkat, de rövidesen ki is égeti, úgy vagyunk. Prohászka dicséretével is; a rendkívüli nagyság hangoztatása a saruszíját megoldani nem merők kicsiségének és méltatlanságának érzetét neveli ki bennünk. És ha van panasz, hogy Prohászkát nem sokan olvassák, - és sajnos, jogosult panasz, - akkor ennek okát itt kell keresnünk... " Nem elég a dicsérő jelzőket halmozni, hanem a felnövekvő új nemzedéknek Prohászka művén keresztül kell megmutatni ennek a második Pázmánynak a nagyságát. E fiatalok már nem hallhatják a szónokot, őket már nem nyűgözi le Prohászka egyéniségének varázsa; számukra már csak az Összegyűjtött Munkák 25 kötete maradt. Prohászka Ottokár életművének feldolgozása sürgető feladat. Mindenekelőtt a katolikus gondolkodót kellene tanulmányoznunk, megmutatva a fehérvári püspök eszméinek időszerűségét.Hogy mind- jártmeg is kezdjük a munkát, lefúrunk Prohászka művének kincses- bányájába; és kis tanulmányunkban bemutatjuk, mint vélekedett ő a fejlődéselméletről.
