A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
21 apostolkodnak. A szerzetes segítőtestvérek és az apácák is az egyházmegye nagy családjának a tagjai, a püspököt nemcsak segíthetik, hanem segíteniük is kell. A zsinat kiemeli, hogy a szerzetesek mind, legyenek exemptek vagy sem, a megyéspüspök joghatósága alá tartoznak mindabban, ami a nyilvános istentiszteleti rendet, a lelkek gondozását, a nyilvános imákat, a hitoktatást, a liturgiái nevelést, a papság becsületét és apostoli munkáját illeti. Továbbá, az irányító szempontokat tekintve, a szerzetesek által vezetett iskolák is a püspök joghatósága alá tartoznak. A szerzeteseknek hasonlóképpen el kell fogadniuk a püspöki tanácsok és konferenciák általános érvényű döntéseit. A világi és szerzetespapság együttműködésének tökéletesnek kell lennie. Nagyon kívánatos, hogy a püspökök és a tartományfőnökök gyakran tanácskozzanak. III. A püspökök és az egyházmegyék közti együttműködés. Ennek a III. fejezetnek három része van. Az első a szinodu- sokról és püspöki konferenciáról, - a második az egyházkormányzat nagyobb egységéről, - a harmadik a püspökök egyházmegyeközti kötelességeiről szól. E fejezet utolsó paragrafusa három általános rendelkezést tartalmaz. A zsinat az egyházmegyei és a tartományi z s inatokr ól szólva, sürgeti, hogy ilyeneket tartsanak és azt is fontosnak tartja, hogy a különböző' országokban és vidékeken a főpásztorok püspökkari konferenciákba tömörüljenek. A rendelet meghatározza az ilyen konferenciák fogalmát, leírja szervezetét, illetőségét és arról is szól, hogy ezeknek a konferenciáknak mint kell együttműködniük. A püspökkari konferenciának a megyéspüspökkel együtt a segéd- éskoadjutor- püspökök is mind tagjai. Minden konferenciának legyen a Szentszék által jóváhagyott alapszabályzata. A püspökkari konferenciák döntéseinek csak meghatározott esetekben van jogi hatóereje. -Különböző országok püspöki kara között ápolni kell a jó viszonyt. Az egyházkormányzati nagy óbb területi egységeket a tartományok és régiók beosztását is felül kell vizsgálni, ügy kell elosztani az egyházmegyéket és úgy kell meghatározni a tartományok és régiók kiterjedését, hogy az apostoli munka a helyi szociális szükséggel és körülményekkel összhangban álljon, és hogy a püspököknek a metropolitájukhoz való kapcsolata gyümölcsözőbb legyen.
