A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
12 rancsának engedelmeskedni. A két vitéz azonban erélyesen visszautasítja őt, mondván, hogy miután úrnőjüket megölték, úgyse maradhatnak tovább az élők sorában, s hogy a lovaghoz illő egyetlen halálnem a harakiri. Különben is ők nem keresztények, így rájuk nem áll a tilalom. ErreTamako rá akarja venni őket, legyenek ők is keresztények sakkor meg lesz oldva a probléma. Erre azok udvariasan kitérnek az ajánlat elől, az ellenség közel van, sietni kell a parancs végrehajtásával, meg aztán nem is lenne idő az előkészülethez, ha csakugyan fel akarnák venni a keresztséget. Tamako erre kifogy a szóból. Itt csakugyan nem lehet segíteni. Engedelmesen hajtja fejét a szamuráj kardja alá. Akét szamuráj a véres cselekedet után lőporral szórja be a szobát és felgyújtja a házat. Aztánőkmaguk harakirit követnek el, lovag módra, az előírások szigorú betartásával... (Folytatjuk) BUDAPEST. - A budapesti rádió jelentette, hogy Bánk József püspöktgyő. ri apostoli kormányzó részt vett Párizsban egy püspökszentelésen, onnét Rómába utazott az egyházi törvénykönyv reformjával foglalkozó bízott. ság ülésére, melynek tagja. • Rómában volt Kovács Sándor szombathelyi püspök is, aki a liturgikus bizottság tagja. - Dr. Várkonyi Imre, a magyar püspöki kar külügyi bizottságának főtitkára és az Actio Catholica országos igazgatója, szintén járt Párizsban, nemrégiben pedig Csehszlóvá. kiában a rozsnyói püspökséget látogatta meg. Püspökök és egyéb egyházi személyek külföldi utazásairól a következőket mondotta a budapesti rádióban Dr. Várkonyi (április 14. )t "Elsősorban az egyházon belül kell nekünk dialógust kezdeni, abban, hogy jobban-megismerjük egymást, jobban megismerjük egymás munkásságát, közvetlen érintkezés formájában, és ebből mindkét fél számára haszon származzék. Sokszoréppen az, hogy nem tudtunk közvetlenül találkozni, nem volt erre lehető- ség, sok ferde beállításra, helytelen ítéletre adott alkalmat.Mi azt szoktuk mondani, hogy aki meg akarja ismerni hazánkat, meg akarja ismerni egyházi életünket, az jöjjön ide és közvetlenül személyes tapasztalataival győződjék meg arról, hogy mi itt mit teszünk, hogy élünk, illetve az egész kátólicizmusnak a tevékenysége, munkája, a papság lelkipásztori feladatainak az elvégzése milyen ami hazánkban. Nálunk azt is természetesnek vesszük, hogy az állampolgárok között nincs különbség. Tehát papi személyek bármelyik országba társas utazással, rokoni látogatásra, sőt baráti meghívásra is elmehetnek..." (FE) - (Enyilatkozattal nehezen egyeztethető össze az a tény,hogy a magyar püspökök közül egyetlenegyet sem engedtek ki pünkösdkor Ausztriába, a Mária- zel I i ünnepségekre, bár König bécsi bíboros meghívta őket. - Szerk.)