A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-08-01 / 8. szám

10

resztények jól tudták ezt. Aminthogy annak is tökéletesen tudatában voltak, hogy sok esetben összehasonlíthatatlanul nagyobb bátorságot kíván a becsület elvesztésével járó szégyen és gyalázat egykedvű elviselése, mint a harakiri. Nem egy magasrangű keresztény tiszt - többek közt Konishi Yukinaga is - választotta a fájdalmasabb utat, a vértanúságot.

Vajon milyen érzelmekkel adta ki Tadaoki a parancsot felesége erőszakos megölésére? Megint a megoldhatatlan dilemmák egyikével állnánk szemben Tadaoki életében? Egyszer már feláldozta áldott jó nejét, annak lelki békéjét a Hideyositól való félelemnek. Most meg a becsület fantomáért fogja emberek által életét venni ártatlan hitvesének, hat gyermek édesanyjának. És a világ jóváhagyta, helyeselte viselkedését mindkét esetben.

Vagy csak az ősi átok, a régi tragédia ismétlődött meg japán földön új köntösben? Régen faragott istenszobroknak áldoztak az emberek: fiaikat, leányaikat égették el egy képzeletbeli bálvány kedvéért. A vallás nevében, az ideál eléréséért, engesztelésül. Most meg holmi társadalmi szokások, lovagi illemszabályok, becsület és ehhez hasonló hangzatos - de nehezen bizonyítható - szellemi, azaz helyesebben: kigondolt - de nem eléggé átgondolt - bálványképeknek áldozzák fel fiatal életüket, feleségük, gyermekeik életét, városukat, palotájukat tűz martalékává eresztvén.

Félelmetes valami már az is, ha egyik ember a másik ember urává, ítélőbírájává, kínzó hóhérává teszi magát. Mégis minden kor vakon hisz ebben az ördögi babonában. Igaza van Dosztojevszkijnek: a társadalom belső bomlasztója, halálos mérge, örök szégyene éppen ez az állítólagos jog, amely szerint ember az embert kínozza testi fenyítékkel: égeti, vágja, ostorozza, marcangolja száz és ezer módon. Az úri osztályok, a művelt társadalmi rétegek éppúgy menthetetlenek ebben, mint a barbárok.

A 16. században éppoly magától értetődő volt a kínzás, testi csonkítás jogában való kritikálatlan hit, mint a kőkorszak emberénél. (Mintha bizony ma jobban állna az emberiség e téren?!) Tadaokinál láttuk, mint üti, vágja, metszi a gyenge szolgálólányokat semmiségért. A korabeli nagyok se voltak irgalmasabbak nála. Ha az embernek ezt a jogát elismerjük, vajmi nehéz volna hibát találni a Tadao- kik viselkedésében. Felesége gyászos halála is ebbe a kategóriába tartozik.

Valójában nincs jogunk Tadaokit elítélnünk. Vagyha elítéljük őt,