A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-07-01 / 7. szám
45 Lúcia nagyon egyedül maradt Francisco és Jácinta mennybeköltözése után. Még fülében csengtek Jácinta szavai:- Sose látlak többé, Lúcia... En megyek a mennybe, de te itt maradsz, egyedül... Lúcia édesapja már 1919 nyarán meghalt. Röviddel utána édesanyja betegedett meg súlyosan. Lúcia imájának tulajdonítják meggyógyulását. Azok a napok elmúltak már, amikor Lúcia oly sokat szenvedett családja megnemértésétől. Édesanyja és testvérei most igyekeztek mindent megtenni, hogy ez irányú mulasztásaikat pótolják. Mindazonáltal a nagy kitüntetés, amelyben Lúcia részesült s Szűzanya részéről, láthatatlan válaszfalat vont közé és az egész világ közé. Omár nem volt képes többé ugyanolyan szemmel nézni a világot, mint mások. Egyedül maradt a rábízott titokkal, amelyet nem tudott többé megosztani társaival. Ót ostromolták a kíváncsiakkérdéseik- kel és ellenvetéseikkel. Nagy felelősség hárult rá Isten és emberek előtt egyaránt. 1920-ban új püspökséget alakítottak Portugáliában, és Fatima is abba tartozott. Az új püspök nagy tisztelője volt a Szűzanyának, s többször is járt Lourdesben. Miután többször beszélt Lúciával, egy napon magához hivatta őt édesanyjával együtt. Rövid beszélgetés után megkérdezte a leányt, volna-e kedve elhagyni faluját és egy jó iskolába kerülni? Lúcia örömmel kapott az ajánlat után, hiszen így megszabadulhat a kíváncsiskodók seregétől, s elfelejtheti fájdalmát, FATIMA J-. TJL c i et
