A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

33

Cser László, S.J.

FlfJLEY, A TŰZOLTÓ

Akkor hallottam róla először, amikor a püspök bejelentette, hogy négy új középiskolát szeretne építeni egyházmegyénkben és ehhez húsz millió dollárra van szüksége. Az iskolaépítés gondolatára fellelkesedett a mi hívőseregünk is, de amikor egyházközségünkre százötvenezer dollár jutott, sokan szívták a fogukat. Sok pénz az!

A rátermettekből csoportot alakítottunk. Térképpel a kezükben ezek a hűséges emberek végigjárták az utcákat, megmagyarázták miről van szó és bejelentették, hogy a borítékokat minden hónapban elhozza a posta, csak tegyék bele csekkjüket.

Három évvel ezelőtt történt ez. Azok, akik szívták a fogukat, meglepődhettek, mert húsz millió helyett huszonötmillió jött össze és a mi templomunk körül százötvenezer helyett kétszázezer. Az új iskolák már állnak is, el is kezdték bennük a tanítást. Mire a legfelső osztályt is elérik a diákok, tízezernél is több tanul tudományt és életet ezen a négy helyen.

Az egyik főgyűjtőt John Finleynek hívták. Vékony, magas, ötve- nen túli ir ember volt. Kedélyes, mint az irek, kicsit nagyhangú, mint legtöbbjük. Mert hivatásos mestersége tűzoltóság volt New Yorkban, csak "Finley, a tűzoltó" - volt a neve. S ha Johnoztuk is, gyakran hozzátettük, hogy "John, a tűzoltó".

Valahogyan a vérében volt a mestersége. Nem beszélt róla, de tudtuk, hogynem tartja túl sokra a vidéki "önkéntes" tűzoltókat, akik kiváló felszerelésükkel szeretnek fontosnak mutatkozni. Vigyázz, ha kigyullad a szemétkosarad, vagy lángot vet konyhádban a lábas! Boríts rá előbb egy vödör vizet! Mert ha ezeket az "önkénteseket" hívod, akkor először rémületbe szirénázzák az egész környéket, azután kirohannak tűzoltó kocsijukon, beverik ablakaidat, s úgy megöntözik házadat, hogy a falak is leomlanak. Még jó, ha a szomszédos házat nem ütik szét, nehogy a tüzed tovább terjedjen.

Természetesen ez nincsen egészen így. Derék emberek ezek