A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

19 sugalmazta őket, a szerzőjük maga az Isten. De e könyvek Isten ál­tal kiválasztott írói is szerzőknek tekintendők, jóllehet csak azt fog­lalták írásba, amit az Isten akart. Mindazt, amit ezek a szerzők ál­lítanak, úgy kell fogadni, mint a Szentlélek állításait. Ezért a szent- írás könyvei biztosan és tévedéstől mentesen hirdetik azokat az igaz­ságokat, amelyeket üdvösségünk érdekében az Isten foglaltatott írás­ba. Az Isten által sugallt egész szentírás mind hitünk igazságainak a kifejtésében, mind a hitigazságaink mellett való érvelésében, mind az erkölcsök javításában, mind az életszentségre való nevelésben igen nagy segítségünkre és hasznunkra van. - A szentírásban az Is­ten emberi módon szól hozzánk. A szentírás értelmezésében, ha meg akarjuk találni, hogy mit is akart mondani az Isten, nagy figyelem­mel kell kutatnunk, hogy a szentíró mit akart közölni. A szent szer­ző szándékának a kiderítése közben figyelembe kell venni az irodal­mi műfajokat. Más és más módon fejezik ki ugyanis a kinyilatkozta­tott igazságokat a szentírás történeti, prófétai, költői és más műfajú könyvei. Az értelmezőnek azt kell megállapítania, hogy szent szerző a maga korában és kultúrkömyezetében az általa használt irodalmi műfajban mit akart mondani. De a szentírást ugyanabban a Szentié­lekben kell olvasnunk és értelmeznünk, aki azt sugalmazta, ezért a szentírás szövegét nem lehet megérteni anélkül, hogy az egész szentírásra figyelemmel ne lennénk. Számba kell venni egyben az élő szenthagyományt és az analógia fideit. Az egzegéták hivatása az, hogy ezek szerint a normák szerint tanulmányozzák a szentírást. így kell a szentírás mélyére hatolni, megállapításait magyarázni és ev­vel az egyház hivatalos megnyilatkozásait alátámasztani. Ugyanis az utolsó szó joga a szentírás értelmezése terén az egyházat illeti meg, mert az Isten az egyházat bízta meg a tanítás fölött való 'őrködéssel és szavának értelmezésével. A szentírásban az Istennek hozzánk va­ló leereszkedése nyilvánul meg. Az Isten az emberi szó köntösébe öltöztette tanítását, amint az Atya Igéje is emberi természetet véve magára lett hozzánk emberekhez hasonló. A negyedik fejezetben a zsinat az okkal a szent könyvek­kel foglalkozik, amelyek az ó-szövetségi szentírást alkotják. Az Is­ten, hogy az emberi nemet a Megváltó eljövetelére előkészítse és az emberi nem üdvösségét munkálja, kiválasztott egy népet, Abrahám- nak és leszármazottjainak, a zsidó népnek tette kötelességévé, hogy az egyistenhitet megőrizze és az Isten ígéreteinek a beteljesedését várja. Szövetséget kötött Abrahámmal, Mózesen keresztül nyilatkoz­tatta ki a zsidóságnak, hogy csak egy Isten van. A prófétákon kérész-- tül is a választott nép sajátos hivatásának a maradéktalan vállalását kívánta, ugyanis a zsidóságnak tette hivatásává, hogy a pogány né-

Next

/
Oldalképek
Tartalom