A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-06-01 / 6. szám

41

kiengedte a bizonytalan számkivetésbe. Még csak húszéves volt, de már érett, százszor kipróbált ember módjára hallgatott. Nem zúgolódott, nem mentegetó'zött; viselte csendben mérhetetlen fájdalmát, takargatva a keresztet, apjáét és a férjéét.

Lelke azért mégse talált nyugodalmat a kolostor ódon fái alatt. Könnyed, játékos kedélye búskomorrá fordult. Elfelejtette az örömet. Nem értette a sorsot: fájt neki a fiatal élet ezernyi ellentmondása. Akárhová nézett, sötétségen kívül egyebet sem látott.

Ott, a vigasztalan magányban volt alkalma a különféle vallások tanulmányozására. Nagy reménnyel, friss érdeklődéssel fordult a buddhizmus, sintoizmus felé, de nem lelt békét bennük. Itt, a buddhistatemplom monoton hallgatásában hallott először az Evangéliumról, Jézus Krisztusról, Istenről. Hűséges kamaráslánya, Kiyohara Mária,- akkor még csak hitjelölt volt - beszéltnekia kereszténységről, Krisztus tanításáról. (Még alig múlt egy-két évtized el, mióta Xavéri Sz. Ferenc Japánba elhozta az evangélium örömhírét.) Tama- ko csodálkozva hallgatta az új, szokatlan beszédet. Boldog nyugtalanság árad el zsibbadt szívében; ki tudja, talán itt, ebben a tanban van a megoldás kulcsa?!

Ezalatt odakünn, a nagyvilágban gyorsan peregtek az események. A kósza hírek szerint - Tamako fülébe is eljutottak - az Akecsi családot ki fogják irtani a lázadás búne miatt. Tamakot is udvariasan megkérdezték, nem volna-e tanácsosabb már most öngyilkosnak lenni, semhogy az ellenség kezébe essen. A japán lovagi kódex ui. ilyen esetben öngyilkosságot, férfiak esetében "harakirit" írt elő. így az ellenség bosszúját is elkerüli, s ami még súlyosabban nyom a latban, becsülete is sértetlen marad.

Tamako azonban erélyes öntudattal, kereken visszautasítja a kétségkívül jóindulatú ajánlatot. Nem félelemből. Hanem a hitvesi húség nevében! O nem rendelkezhetik - úgymond - életével szabadon. Élete nemcsak az övé, hanem férjéé is. Apjabúhe nem elégséges ok számára ahhoz, hogy urát törvényes jogában megrövidítse. Addig, míg az maga nem parancsolja neki, semmiképpen se vethet véget önkezűleg életének. Különben se sürgős a dolog: akkor is megteheti ezt, ha az ellenség közeledik.

Páratlan logika, korát meghazudtoló bölcsesség rejlik ebben a büszke feleletben. Csak kevesen tudták volna ilyen biztonsággal kivágni magukat ebből a kétségbeesett dilemmából. A lovagi erkölcsök parancsa és előírása szent és sérthetetlen volt a japán ember sze-