A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
38 minden áldozatot meg kell hoznunk érte. (Vö. Máté, 13, 44-46.) Eszmény az ifjúság számára. Amit az imént az egyház belső szépségének és értékének megismeréséről mondtunk, az fokozottan vonatkozik korunk ifjúságára. Sokat panaszkodunk rája fegyelmezetlensége, szertelensége miatt ahelyett, hogy lázongó viselkedésének legmélyebb okait iparkodnánk megkeresni és kellően orvosolni. Ifjúságunk legfőbb baja az, hogy ... nem állítunk eléje olyan eszményt, amely képes volna magához kötni a természetszerűen a szépért, nagyszerűért rajongó lelkületét. Nos, ha megismertetjük vele az egyház igazi értékét és szépségét (szemben a névleges katolikusok eszményt romboló életpéldájával), lehetetlen, hogy el ne ragadja a lelkét. Az egyházban isteni szépségek sugárzódnak felénk, ha készséges, fogékony lelkületet találnak bennünk; és ugyan lehetne-e nem becsülnünk és szeretnünk isteni szépségeket és isteni értékeket? Ha az ifjú lelkek az egyház igazi képét ismerik meg, az a kép egész életükön át eszményük marad és fölébreszti meg kifejleszti bennük nem csupán az egyéni megszente- lődés őszinte vágyát, hanem a törekvést is, hogy más embertársaik körében apostolkodjanak és őket is közelebb hozzák Krisztushoz. Az egyháznak ilyen lelkes szeretete szükséges előfeltétele annak a teljes értékű belső megújhodásnak, amelyet a II. Vatikáni Zsinat tűzött ki valamennyiünk számára, mint minden Krisztus-hívőnek legfontosabb föladatát. A híveknek ez a belső megújhodása, szentségben való gyarapodása elkerülhetetlenül magával fogja hozni azt, hogy az egyház olyan "jelként" fog föltűnni a világ összes népei előtt, amely nyilvánvalóan isteni vonásokat visel magán, és amely az igazságot és szentséget kereső lelkeket magához fogja vonzani! A kegyelem jelentősége. Az egyháznak belső szépségét és értékét megismerni, még inkább bensőnkben megtapasztalnunk, csak Isten kegyelme által lehet: "Senki sem tud hozzám jönni, hacsak az Atya, aki küldött engem, nem vonzza" (Ján. 6, 44.) Sokan látták Krisztust földi élete, főleg nyilvános működése folyamán, de csak kevesen hittek igazán benne. Szentséges Atyánk nagyon tudatában van annak, hogy akár mi magunk, akár pedig ifjúságunk, csak a Mennyei Atya kegyelmének ösztönzésével és támogatásával fogjuk megismerni az egyházában továbbélő Krisztust a maga fönségében és szépségében. Ezért kér minket arra, hogy ebben a hónapban ezt a nagy-nagy kegyelmet kérjük ifjúságunk számára. (Lásd "Az ifjúság hitbeli kérdései" c. cikkünket is!)
