A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
36 Másnap reggel azonban Jácinta már nem volt a földön. Aznap éjjel, mosollyal az arcán eltávozott a mennyországba. Lisszabonban akarták eltemetni, de egy jótevő felajánlotta a költségek fedezését s egy sírhelyet a szülőföldjétől kb 10 mérföldre lévő városkában. Onnan 1935-ben átvitték földi maradványait Fatimába és testvérével, Franciscoval közös sírba temették. Amikor koporsóját felnyitották, Jácinta arca érintetlen volt, akárcsak aludna a föltámadásra várva. (Folytatjuk) olyan emberek együttese, akik összeszövetkeztek valami közös cél megvalósítására, hanem - az élő szervezetek mintájára - élettani egységbe forrasztja a híveket. Amint a szőlőtőke és rajta a vesszők egy élőlényt alkotnak, úgy vagyunk mi egyek Krisztussal. Amint a szőlővessző a tőke életéből él, ugyanúgy a mi természetfölötti éle- tünkvalójában részesedés magának a Megváltónak egyedülálló Istenemberi életéből. (Vö. János 15,1-11.) A szentírás a hívők együttessé- gét "Krisztus jegyesének", "isten népének" tekinti. Ha Krisztus életében részesülünk, szükségképpenkiterjesztődik ránkKrisztus szentsége is. Innen van, hogy Sz. Pál is, az első századok egyháztanítói is, egyszerűen a "szentek" névvel illették a híveket. A II. Vatikáni Zsinat hiánytalanul a magáévá teszi ezt a hagyományos tanítást az egyházról, mivel a szentség az egyház lényegéből folyó tulajdonság, azért a híveknek szentségre és sajátos életállapotuknak megfelelő tökéletességre kell törekedniük. (Az egyházról szóló határozat, 42. p.) Ám az egyháznak, evilági létszakasza folyamán vannak nem-tökéletes, sőtbűnös tagjai is; Isten szántóföldjén a búzával együtt fölüti fejét a konkoly is. (Vö. Máté 13, 24-30.) Fájdalmas, de tagadhatatlan tény, hogy a hívők nem mind szentek, hanem sokan közülük bűnösök! Az egyház belső szépségé "A keresztény ifjúság, Isten kegyelmétől vezetve, mind jobban jusson az egyház belső szépségének bűvkörébe". Szentek és bűnösök együttese. Tudjuk az egyházról, hogy nem csupán erkölcsi testület, vagyis
