A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
28 szerte. Az élet meggyorsult, az új technikai civilizáció több munka- lehetőséget nyújtott, gyorsabb lett a közlekedés, szétszórtabb az emberek érdeklődése. A család tűzhelyét őrző anya egyenrangú társa lett a férfinek a családban és azon kívül. Az asszonyok hivatalba, gyárba kezdtek járni, elárasztották a régebben férfiakkal betöltött munkahelyeket, versenytársa lettek a férfinek. A családi élet nyűg lett, nem telt rá idő. Ez a folyamat tetőfokát a második világháború idején és után érte el. A fiatal apa a fronton harcolt, az anya munkába járt. A gyerekek - a mai fiatal szülők - már úgy maguktól nőttek fel. Az ügyes ügynökök nagyszerű fogással kihasználták ezeknek a szülőknek serdülő korú gyerekeit. Állítólag a filmgyártás hetvenöt százaléka serdülő fiatalokat tart szem előtt a filmek készítésénél. A gramafonlemezek nagy részét azok vásárolják. A kis, hordozható rádió az ő kezükben látható leggyakrabban. Munkát a középiskolás gyerekkönnyen talál. Az iskola nem köti le a fiatalokat, nemigenfegyelmezi tanulóit. A szülők az iskolára és az egyházra szeretnék hagyni a gyereknevelést és a felelősséget. Elfelejtik, hogy a gyerek azzá lesz, amivé lett már a családban, mielőtt kilép az iskola, egyház, társadalom tágabb területére. Család, iskola, egyház, társadalom egyaránt felelős a mai fiatalok viselkedéséért. Egy középiskolai tanár - es hány nevelő, apa, anya, egyházi ember, politikus, pedagógus, - mondta már, hogy a megoldás: visszatérni a családhoz, ahol az apa nem a gyerekek "legjobb barátja", hanem apja. Ahol az anya nem a "legkedvesebb lány, akik ismerek" a fiainak, hanem anyjuk! "A mai fiatalok! A mai fiatalok" - állandó panaszos felkiáltása helyett ki mondja: "Mi mai szülők: mi, mai szülők?!" Elmélet helyett először néhány példa. Egyházközségünknél minden szervezet erős mozgalmi életet él. A fiatalok egyesülete táncot rendezett. Megjelölték a dátumot, mely nekik a leginkább megfelelne. Nem kaphatták meg a termet erre a napra, mert a "Szülők és Tanítók egyesülete" már előbb lefoglalta. Az ifjúsági csoport tisztikarából hárman becsengettek a plébániára: "Mi pedig nem vagyunk hajlandók változtatni a dátumot!" - mondták. "Mi is fontosak vagyunk! "Elvárták volna, hogy a már előbb bejegyzett felnőtt csoport cseréljen dátumot. Nemcsak "fontosnak", de fontosabbnak érezték magukat a felnőtteknél. Az állami iskolásoknak rendezett katekizmus idején a fiúk kel
