A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-06-01 / 6. szám

21 mint népet, közösséget hívott meg bennünket családjába, hogy a ke- resztség által Krisztusba oltattunk s a vele való szerves egységünk által képezzük Isten családját a földön, az egyházat, melynek felada­ta Krisztus megváltó munkájának folytatása. Az ő számukra a vallás nem filozófia, nem vasárnapi ruha, hanem életforma, hivatás. Hivatásának tartja, hogy folytassa Krisz­tus munkáját, aki "körüljárt jót cselekedvén", Krisztus szeretete eszközének tekinti magát s engedi, hogy az Ur rajta keresztül vigasz­talja a szomorkodót, bátorítsa a csüggedőt, ápolja a szenvedőt, emel­je fel az elesettet, ölelje keblére a megtérő bűnöst; az embert s tegye jobbá, emberibbé ezt az életet. Ezeknem érzik magukat hivatottaknak, hogy az élők és halottak fölött ítélkezzenek, mert Krisztus intő szava torkukra fojtja az ítél­kező szót; az vesse rá az első követ, aki maga nem vétkezett! De ugyanakkor ők sem vakok. Nagyon is látják az egyházban és az egyháziakban, papokban és laikusokban egyaránt gyakran előfor­duló gyöngeségeket, hűtlenségeket és kereszténytelen magatartást. Ennél azonban még többet látnak! Hitük szemével meglátják ebben a nagyon is emberi egyházbanKrisztust, az isteni elemet is, és tudják, hogy amint hajdan az Isten-Ember Jézus Krisztus emberi természetén keresztül váltotta meg a bűnös emberiséget, úgy most is ezen a na­gyon is emberi egyházon keresztül vezet bennünket az üdvösség felé. Ezek a fiatalok ragaszkodnak az egyházhoz, mert benne talál­ják meg Jézus Krisztust, aki az Ut, Igazság és az Elet, aki nélkül semmit sem tehetnek s aki az egyház szentségein keresztül közli ve­lük saját életét s adja nekik az Elet kenyerét. De még többet is látnak; észreveszik, hogy nem minden és nem mindenki romlott az egyházban. Érzik a pünkösdi szélfúvást, különö­sen most a II. Vatikáni Zsinatután, s látják a Szentlélek munkájának eredményét egymás szívében; élesebb szem a bajok felfedezésére, a szenvedők megtalálására, készségesebb lélek a segítésre és forróbb szeretet az Isten és ember iránt. A fiatal hívő érzi saját szívében is a lélek munkáját, de ugyan­akkor érzi saját gyöngeségét is s ezért találja jónak, hogy bennma­radjon ebben az egymást segítő és támogató, krisztusi életet szülő és tápláló közösségben, az egyházban. íme néhány vonásban a mai ifjúság hitbeli helyzete. Az életet természetesen nem lehet beskatulyázni s éppen azért ezek a kategó­

Next

/
Oldalképek
Tartalom