A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-06-01 / 6. szám

14 A megfelelő engesztelés azonban nem olyan egyszerű dolog; azt nem oldjuk meg egy jól-rosszul elmondott engesztelő imával. Feléje első lépés részünkről az eleven hit; éppen ami manapság nagyon hiányzik. Ezért kell elsősorban sokat esedeznünk. Az Úr megváltói szenvedése időben oly messze esik tőlünk. Aztán amit O szerzett nekünk, azt nem lehet mérőléccel vagy mérleggel lemérni; nem is emeli az az anyagias ízű életszínvonalat. Annál elevenebben kell élnie bennünk a hitnek, mely az evangéliumok teljesen megbíz­ható történeti tanúságára és az egyház tanítására támaszkodva, el­mélkedő imában lelki szemünk elé állítja az Ur nagyon valóságos, istenemberi szeretetét irántunk. Elgondolom pl. mit jelent az, ha valaki - és ez a Valaki az Isten Fia - eltűr énértem egy nyilvános megostoroztatást. Eltűri - szívesen eltűri - hogy a sárgaföldig aláz­zák; leköpjék, arcul verjék, mint gonosztevőt a keresztre feszítsék. És ebből neki semmi haszna nincs; ezt értem vállalta, egy senkiért, bűnösért, hogy énboldog lehessek, mindörökre! "(5 szeretett minket és vérével megváltott bűneinktől". A racionalizmus, az ész túlzott tisztelete, II. József uralkodá­sa alatt átfestette a szívet a híres innsbrucki Jézus Szíve képen, de a hű tiroliak nem felejtették, hogy az Úrnak igenis van szíve és hogy egész szívével szereti őket; hamarosan újból rákerült a szív a kép­re. Ha van hitünk, az Úr szeretetét nem feledhetjük el soha. / Ha a hit útján legalább némileg megismertük az Urfölfoghatat- lan nagy szeretetét irántunk, akkor lehetetlen, hogy szívünk igazi, önzetlen viszontszeretetre ne gyulladjon iránta. Aki önzetlenül föláldozta magát értünk, érdemtelenekért, aki a végletekig szeretett minket és szeret az Oltáriszentségben, azt mi is szeretni fogjuk szívünk-lelkünk egész melegével, ha nem vagyunk szívtelenek, em­bertelenek. 0 lesz lejjőszintébb, igaz barátunk. Gondolatunk, érzel­münk vele lesz; az 0 érdekeit a magunkénak fogjuk tartani; a rajta esett sérelmek úgy fognak fájni nekünk, mintha magunkon estek meg volna azok. S így értünk el az engesztelés ig. ., Ha a jo szülőket az egyik gyer­mek csúnyán megbántja, a többiek, ha igazán szeretik szüleiket, jó viseletűkkel, kedveskedéseikkel iparkodnak jóvá tenni a sérelmet. Olvassuk, hogy a német Paderborn vidékén az egyik község hívei régi kiváltság alapján nagypénteken is áldozni szoktak, amikor má­soknak még nem volt megengedve. Ugyanis a legenda szerint innen származott volna Longinus germán katona, aki a római seregben

Next

/
Oldalképek
Tartalom