A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
26 sága. Amikor azonban a szokásos színvonal észrevehetői eg lesüly- lyed, ez vészjeh Arra mutathat, hogy valami lelki nehézség gyötri őt, s ezt fejezi ki a házastárs elhanyagolásával, mintha csak ezt mondaná: - Nem érdemes törnöm magamat, férjem is elhanyagol engem, semmire sem becsül, miért erőlködjem én? Eddig talán jó szakács volt, s most hirtelenül abbahagyja azoknak az ételeknek főzését, amelyekről tudja, hogy férje szereti. A feleség gyakran a főztjével fejezi ki férje iránt érzett érzelmeit. Ha agyonfőzi a főzeléket, vagy zöldségfélét, a hús vagy sütetlen, vagy elégett, az édességet készen veszi, s ez nemcsak néha fordul elő, ami a legszeretőbb feleséggel is megeshet, hanem állandóvá válik, akkor az annak a jele, hogy a feleség neheztel férjére. Egy másik jel lehet az, hogy a feleség mennyi időt fordít az ételek elkészítésére. Minél megelégedettebb házasságával, annál többet, s minél bizonytalanabb s kevésbé szeretettnek érzi magát, annál kevesebbet fordít a főzésre. Mint az egyéb vészjelek, ez is annál inkább rontja a helyzetet, minél tovább tart. Minden férj szereti, ha rendben tartott otthonba térhet vissza munkája után. Ha otthona elveszíti vonzóerejét, elmehet kedve az otthonmaradástól, s más helyet fog keresni, ahol kipihenheti magát. (Folytatjuk) NÉMETORSZÁG. • Az "Adveniat" akció (ádventi és karácsonyi gyűjtőakció Dél-Amerika egyházainak megsegélyezésére) 1965-ben 45.5 millió márkát eredményezett (kereken: 11400000 dollár). Ez 10.7 %-os e- mel kedést jelent az előző évhez képest. A föntebbi összegben nincsenek benne azok az adományok, amelyeket egyes jótevők az általuk "örökbe fogadott" kispapok nevelési költségeire adnak) ez az összeg egymagában eléri a 7.5 millió márkát. Végső összegezésben tehát a német hívek ádventi önmegtagadásaiból fölajánlott összeg túlhaladja az 53 millió márkát (13 és egynegyed millió dollárt)! KONGÓ. • A lázadóktól megtisztogatott Uele tartományban lassan újból kezdetét veszi a missziósmunka. Az elmenekült hithirdetők visz- szatérnek feldúlt missziósállomásaikra. A nép mindenütt tárt karokkal fogadta őket. A legsürgősebb föladat új vezetőemberek képzése a lakosság soraiból, mivel a lázadók szinte utolsó szálig kiirtották azokat a világi férfiakat, akik valamiféle vezetőszerepet töltöttek be. A legnehezebb föladat azonban a legyilkolt misszionáriusok pótlása lesz.
