A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
46 ta elől is elrejtette. Egyik nap a lányok szem elől vesztették őt, s hosszas keresés után egy kőfal mögött találták meg, ahol leborulva imádkozott:- Miért nem jössz és imádkozol velünk? - kérdezték őt.- Jobb szeretek egyedül imádkozni, hogy Urunkra gondoljak és Ót vigasztaljam. Ó oly szomorú.- Francisco, mit kívánsz inkább, Urunkat vigasztalni, vagy megtéríteni a bűnösöket, hogy ne jussanak többé a pokolba?-Inkább Urunkat szeretném megvigasztalni! - válaszolta a fiú habozás nélkül. - Nem emlékeztek rá, milyen szomorú volt Asszonyunk a múlt hónapban, amikor azt mondotta, hogy ne bántsák meg az emberek többet Urunkat, mert már oly nagyon megbántották? Először tehát Urunkat akarom megvigasztalni, azután pedig meg akarom téríteni a bűnösöket, hogy ne bántsák meg többé. Francisco annyira el tudott merülni az imába, hogy se nem látott, se nem hallott, s még amikor felrázták, alig tudott magához térni. Szívesen imádkozott másokért is, amikor erre kérték, és imáját Isten meghallgatta. Egy asszony beteg férjéért imádkozott, s a beteg hamarosan meggyógyult. Egy másik anya igazságtalanul bebörtönzött fiáért aggódott. Amint Francisco meghallotta ezt, felajánlotta érte az Oltáriszentség előtt végzett imáját. Utána megüzente az aggódó anyának, hogy fia néhány napon belül otthon lesz. Ügy is történt. Nagy fájdalmat okozott Francisconak, hogy a pap nem engedte őt első áldozáshoz, mert a vizsgáztatásnál belezavarodott a Hiszekegybe. Sírva ment haza. Hiszen már tíz éves volt ekkor! De ezt is felajánlotta Jézusnak. 1918. októberében, egy évvel az utolsó jelenés után véget ért a világháború. Hatásaként azonban nagy influenzajárvány pusztított világszerte, és Francisco volt az első, aki a családban ágyba került. Fájdalmas volt szülei számára azt látni, hogy a gyermek mily örömmel fogadta a betegséget, amelyből biztosra vette, hogy hamarosan az égbe viszi őt. Tüdőgyulladást kapott. Annyira elgyengült, hogy mozdulni is alig tudott. Sohasem panaszkodott. Egyedül csak amiatt szomorkodott, hogy már nem tud naponta elmenni a templomba, az Oltáriszentség előtt imádkozni. Néhány napra rá Jácinta is megbetegedett. Lúcia, akit egyedül került el a betegség, egy nap nagyon boldognak találta Jácintát.- Lúcia, Lúcia! - mondta örvendezve - Asszonyunk eljött ide
