A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
31 szentírás sugalmazottságát és értelmezésének az alapelveit tárgyalja, a negyedik az ószövetségi szentírással, az ötödik fejezet az újszövetségi szentkönyvekkel foglalkozik, míg az utolsó fejezet azt fejti ki, hogy milyenfunkciót tölt be a szentírás az egyház életében. A bevezetőben a zsinat a tanító Isten szavára figyelve és azt hirdetve ismétli meg Szent János apostol első levele első fejezetének a 2. és 3. versét; "Az élet megjelent. Mi láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Azt hirdetjük tehát nektek, amit láttunk és hallottunk, hogy ti is közösségben legyetek velünk. A mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és Fiúval Jézus Krisztussal". A zsinat az előző két egyetemes zsinat, az első vatikáni zsinat és a 16. században lefolyt trienti zsinat nyomába lépve ad tanítást a kinyilatkoztatás természetéről és továbbadásának a módjáról, hogy az egész világ hallja az üdvösség üzenetét, hallván ébredjen lelkében remény és a remény birtokában gyulladjon szeretetre. A dogmatikai konstitució első fejezetében a zsinat azt fejti ki, hogy mi a kinyilatkoztatás, mi a kinyilatkoztatás tárgya, hogyan készítette elő az Isten Jézus Krisztus evangéliumi kinyilatkoztatását, mint a tanító Isten szavának a koronáját; milyen hittel kell fogadnunk az Isten által kinyilatkoztatott igazságokat. Az Isten tanította az emberiséget és föltárta előtte akaratának szentséges titkait. Az Isten által adott tanításnak a kinyilatkoztatásnak legfőbb igazsága az, hogy Krisztus által az Isten természetének leszünk újra részesei. Az Isten nekünk embereknek, mint barátainak, tárta föl ezt a misztériumot. Tette ezt cselekedeteivel és szavával. A kinyilatkoztató Isten tettei és tanítása között belső kapcsolat van. Az üdvösségtörténet eseményei érthetővé teszik és megerősítik az Isten tanítását, szavai viszont az események rejtett értelmét tárják föl. A kinyilatkoztatás révén tudjuk meg, hogy mint nyerjük el üdvösségünket Krisztusban, akiben a kinyilatkoztatás teljességét elérte. A mindeneket az Igében teremtő és fenntartó Isten, teremtményein keresztül is megmutatta magát, de az üdvösség útját megnyitva, az emberiség ősatyáinak kezdettől fogva megnyilatkozott. A bűnbeesés után megígérte a Megváltót, és gondoskodott arról, hogy az örök életre a jók eljuthassanak. Kiválasztotta Abrahámot, hogy egy népnek legyen ősatyja, ezt a népet a pátriárkákon Mózesen és a prófétákon keresztül őrizte meg az egyisten-hitben, ápolta e nép lelkében a megígért megváltó eljövetelének a reményét és így előkészítette századokon keresztül az evangélium befogadására. Az Isten pró
