A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
27 győzött, Róma megtiltotta az alkalmazkodást. A párizsi misszióstársaságnak Vietnámban működő hithirdetői a rítusharc elejétől kezdve a jezsuiták ellen voltak, és amikor a jezsuiták a porondon elvéreztek, még fokozottabb mértékben nyomták rá a francia bélyeget a vietnámi egyházra. Ez elsősorban a papnevelésben mutatkozott meg. A papságra jelentkező bennszülött fiúkat a franciaországi szemináriumok fegyelmi rendjébe törték be. A nyugati kultúrát belsőleg meg nem értő fiatalok mind a bölcselet, mind a hittudomány tanulása közben igen nagy nehézségek elé kerültek, úgy hogy, mint papok, a segédlelkészségnél tovább nem vihették. Az hosszú ideig szóba sem jöhetett, hogy az ország bennszülött püspököt kapjon. Az első vietnámi püspököt 1933-ban nevezte ki a szentszék. Végül még rá kell mutatnunk arra is, hogy a nagyrészt egyszerű emberekből álló vietnámi egyházat a francia hithirdetők a pater- nalizmus jegyébenkormányozták, katolikus intelligencia kinevelésére nem gondoltak. Ennek következtében a vietnámi egyházban kifejlődött a hit, a hűség, az alárendeltség tudata, az egyéni hitéleti buz- góság, de fejletlen maradt a felelősségtudat és a képesség, hogy átfogó horizontban lássák és ítéljék meg az eseményeket és dolgokat. A katolikus egyház gettóban élt, ez a gettó a francia nemzeti színeket mutatta. A katolicizmusban a nem-katolikusok a francia gyarmati hatalom terjeszkedésének a hídfőjét látták. Ezért bélyegezték meg a katolikus vallást, mint Ta Dao-t, azaz perverz vallást, az utolsó üldözés idején ezért égették a katolikusok arcára a TA DAO jegyét. Sok buddhista ma is úgy tekint a katolikusokra, mint akik az ország egységét megbontják, saját hazájuk ellen dolgoznak. A jelenlegi buddhistapolitika egyik ideológusa, Thich Tri Quang szerzetes, a nyilvánosság előtt ismételten azt akarta bebizonyítani, hogy Vietnám államvallása a buddhizmus. Avval érvelt, hogy a buddhizmus sohasem ártott a vietnámi népnek, hagyományait nem árulta el, más ősi vallással nem fordult szembe, nem akart a többi vallás fölé kerekedni mint egyedüli vallás, az ország érdekeivel szemben sohasem szolgálta idegen hatalom érdekeit. Nem nehéz megállapítani, hogy a buddhista szerzetes tulajdonképpen a katolikusokat vádolta mindennek az ellenkezőjével. Érthető tehát, hogy Vietnámban nem nézik rokonszenvvel a katolikus vallás követőit. Történeti analízisünk azt is mutatja, hogy a vietnámi katolicizmus ellen hangoztatott vádak nem alaptalanok. A francia gyarmaturalom védelme alatt végre a katolikusok nyugalmat élvezhettek. Hue-ban a császár, akinek országa; Tonking és Annam francia védnökség alá került, szerződéssel kötelezte magát arra, hogy a misszió szabadságát nem korlátozza. Délen viszont
