A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
9 zsinat után első esztendő mérlege 1966. december 8-án, Mária Szeplőtelen Fogantatásának az ünnepén volt egy esztendeje annak, hogy VI. Pál pápa a második vatikáni zsinatot ünnepélyesen bezárta. Az újkor egyházának a trienti zsinat utáni legnagyobb vállalkozása véget ért és kezdetét vette a zsinati reformokmegvalósításának a korszaka. Szándékosan használjuk az időszak kifejezés helyett a korszak szót, mert a zsinatnak m ind a tanítása, mind sokféle rendelkezése hosszú időre előre meghatározza az egyház történelmen keresztül vándorló útját. Ezt a zsinat utáni korszakot a jövő történészei valószínűleg századokra fogják osztani, de mi - akik a zsinat tanúi lehettünk - csak a kezdet kezdetét láthatjuk magunk előtt kibontakozni. Mennyi mindent írtak a zsinat előtt, hány pesszimista szólam akarta megzavarni a zsinat építőmunkáját és utána ennek a munkának az első kiértékelésekor mennyi fenntartással éltek azok, akik mindenfelől a legjobb értesüléseket szerezték arra vonatkozólag, hogy miért és hogyan nem sikerül az egyházat a tényleges reformok útjára terelni. A sok jósolgatás ellenére a zsinat programja nemcsak az érdeklődés középpontjában maradt, hanem eszméi, rendelkezései testet is kezdtek ölteni. Először is mindenfelé meghirdették a zsinat tanításáról szóló konferenciákat. Az egyházmegyéjükbe hazatért főpásztorok részletesen tájékoztatták papjaikat és híveiket a zsinat lefolyásáról, tanításáról, rendeletéinek céljáról. Ezt a tájékoztató munkát a zsinati lelkiségelmélyítése is kísérte. A pápa által meghirdetett rendkívüli jubileum a püspök köré gyűjtötte híveit, az egyházmegyei jubileumi zarándoklatok a vallási műveltséget és a lelki egységet püspök, pap és hívő között egyaránt szolgálták. Mindenütt lefordították a honi nyelv-
