A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

38

íme, ez a keresztény, a krisztusi testvériség. És ez előbbre- való, magasabb rendű, mint a természetes testvériség. Ezt követ- kezethetjükKrisztus szavaiból is: "Ki az én anyám és kik az én testvéreim?. .. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvéreim, nővérem és anyám". (Mk. 3,33.35.)

A keresztény testvériség tudata igen élénk volt az ősegyházban. Egészen általános volt a mindenféle cifra címnél többet mondó "testvér" megszólítás. Testvérek voltak egymás közt az apostolok. így ír pl. Sz. Péter "szeretett testvérünk, Pál" leveléről. (II. Pét. 3,15.) Sz. Pál leveleiben számtalanszor nevezi testvéreknek a híveket. Sz. Péter egyszer szólásra emelkedett "a testvérek közt... az egybegyűltek száma mintegy százhúsz lehetett". (Ap. Csel. 1,15.) A testvérek közt pedig igazi, nagy testvéri szeretet .uralkodott. "A hívők sokaságának egy volta szíve-lelke". (Ap. Csel. 4,32.) A hívek mind összetartottak és mindenükközös volt" (Uo. 2,44.) "A kenyértörést házankint végezték és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el eledelüket". (Uo. 2, 46.) Mikor a jeruzsálemi hívek nagy ínséget szenvedtek, a jeruzsálemi zsinat a segélyakció megszervezését Sz. Pálra bízta, aki azt véghez is vitte nagy szeretettel. (Lásd pl. I Kor. 16, és II Kor. 8.) Testvérek voltak egymás közt mind a zsidóságból, mind a pogányságból megtértek; a tanultak, tanulatlanok, a szegények, gazdagok. Sz. Pál arra kéri Filemont, hogy megtért rabszolgájában "a szeretett testvért lássa". (Filem. 16.)

Hogyan állunk jelenleg a keresztény testvériség dolgában? Az általános felebaráti szeretet mindig megvolt és most is megvan az egyházban, hiszen szemefénye az minden Krisztus-hívőnek. De az ezen túlmenő keresztény testvériség tudata gyengült az egyház gyors terjedésével, és ez részben természetes is. Jól tesszük, ha ezt a tudatot erősítjük, ápoljuk magunkban.

Gondoljunk gyakran arra, hogymennyi "szeretett testvérünk" van nekünk széles e világon, akik mind egyek velünk Krisztusban és a Szentiélekben. Ok is, éppúgy, mint mi, legalább vasár- és ünnepnapokon eljárnak a templomba, ugyanazt a nagy áldozatot mutatják be Istennek, és ők is az egy Krisztus szent testét veszik magukhoz. A sok-sok millió hittestvér nem lesz mindig ismeretlen előttünk; Isten irgalmából együtt leszünk egykor az égben, megdicső- ült, boldog testvériségben.

Aztán lépjük túl szűk látóköreinket, tágítsuk fejünket és szívünket. Érdeklődjünk, mi is van a testvérekkel ott fönn Alaszkában és lent Afrikában; hogyan érzik a paphiányt Dél-Amerikában,