A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-04-01 / 4. szám
26 bácsi meg ebéd után, mert nagy hőség volt, gondolta szundít egyet a hűs szobában. Le is feküdt az ágyra, de valami furát álmodhatott, mer’ nagyon hánykolódott, oszt egyszerre csak; reccs!, leszakadt az ágy... Oszt agyonnyomta a kotlóst tojásostul, kosarastul. Azóta a Mari néni csak rí meg rí, mer’ hogy a csirkékbül akart magának nagykendőt venni...- No eridj utadra, te kópé! - nevetett a pap is vele. Csend volt a faluban, az erdőben. Zavarás nélkül befejezhette a zsolozsmáját. Már épp szedelőzködött, mikor kifordult az erdőből a félkezű Béni Bá’ - az apátsági erdőkerülő, hát együtt bandukoltak lefelé. Tőle megtudta, hogy Kapás Menyus, aligha éri meg a hónap végit; hogy a vaddisznók lehúzódtak a Bakonyból s nagy károkat tesznek a kukoricában; hogy Börcsök Balázst elvitték a csendőrök vad- orzás miatt, mire a lőcsfalvi pap elpirult, mert csak nemrég hozott neki Börcsök egy egész őz-combot ajándékba, de nem szólta el magát. Gondolta, - no, ettől sem fogadok el többé semmit. Hogy még a pap is mibe keveredhetik, ha nem elég vigyázatos! Béni meg már csodálkozni kezd, hogy papja ilyen hirtelen szót- lan lett. Jobb lesz beszélni, vélte, mert még gyanút fog.- Hát a családban mi újság? - kezdi újra a pap.- Megvónánk, köszönöm kérdésit, - csak a kis Béni nagyon huncut. Égetni való egy kölyök!- No, látom az apjára fajzott, - kontrázta meg a pap.- Hászen, én sem vótam kűszent, annyi biztos. De ez az égetni való, hát képzelje el, nemrég egy gólyával állított be aházhoz. Hurkot állított a tó partján egy nagy kecskebékával. Az a bolond gólya meg belelépett. Nosza, Béni megfogta. Levágta a szárnya végit. Most ott sétál a kertünkben, meg a ház körül, mint valami főispán és a bolond gyerek fogdossa neki a kígyó-békát, miegymást... A pap mosolyogva hallgatta. - Hát csak hadd szórakozzon vele. Majd elunja a végén. De eszébe jutott hirtelen a Rab Gólya című vers, - elkomolyodott. - De ha kinő a szárnya majd engedje útjára a többivel az ősszel, szegényt!- Már úgyis parancsoltam neki, - s itt elváltak.- No, gondolta a pap, most még csak Albert bácsival, aharan- gozóval, Gyuri kocsissal meg Julis asszonnyal kell beszélnem s mindent tudni fogok a nyájamról, ami legutóbb történt. Nem kell ide újság, vagy újságíró, - s megelégedetten fordult be a kapun.
