A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

18

gébenkapja vissza azt, amit a magányos érzelmességben elvesztett. Attól se féljünk, hogy az Ige liturgiája erőteljesebben érvényesül. Korunk vallásosságának egyik legfontosabb stílusjegye; befogadásra készen állni, tanulni, állást foglalni, s amit magunkévá tettünk, szüntelenül csiszolni.

Vannak jólelkek, akiknek bántja a szemét a csupasz szembemiséző asztaloltár, amit még csak díszíteni se lehet, virágerdővel elborítani semmiképpen sem. Ne sajnálkozzék ezen se senki. A díszítőhajlamú asszonyok, megtalálják a helyeket a templomban, ahová odatehetik virágaikat. Az oltáron az áldozat a lényeges. S a mai vallásosság egyik legfontosabb jegye; nem a pompát, hanem a lényeget keresni.

Béky Gellert S.J.

LEVEL A

KERESZTÉNYEKHEZ

(Olvasmány Sziénai Sz. Katalin ünnepére)- Ápr. 30. (Sziénai Sz. Katalin az egyháztörténelem egyik messze kimagasló egyénisége. Egy sziénai festő leánya (s 25. gyermek a családban), akinek azt a szerepet szánta a Gondviselés, hogy az isteni Bárány Vérében tisztára mossa az egyház beszennyezett menyegzős ruháját. Katalin mindenütt ennek a Vérnek a bíborát látja piroslani: az egyháziak lelkén csakúgy, mint a világiak életében. Katalin a nép leánya. Nem csoda tehát, ha szíve sebesebben ver a Megváltó megtaposott Vérének láttára. Ilyenkor aztán nem tesz különbséget a fejedelem és a nép között. Benne, az örökké beteg, gyönge asszonyban, megszégyenítette Isten a kor erőseit és nagyjait. Nem a gúny lúgjával, hanem életének szentségével és az igazság kardjának erejével. Es egész Európa figyel ennek az írástudatlan "mantellátának" a szavára. Korának élő lelkiis- mereteő, ki a pápáknak, kardinálisoknak, királyoknak, fejedelmeknek leplezetlenül szemükbe mondja az igazságot és a nép leányának őszinte naívságával a pokollal fenyegeti őket. De azért sohasem lesz tisztelet- len velük szemben. Számára a pápa mindig az "édes földi Krisztus" marad. S ez az, ami Katalint a forradalmároktól és a hitújítoktól megkü-