A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
42 ^ Apostoli fölkészültség. Végül a szorosan vett após tolle o d á s i eljárások terén is megfelelően föl kell készülniük. Akik a hitoktatást végzik, (tehát a nővérek is, segítőtestvérek is), legyenek járatosak a legeredményesebb hitoktatási módszerekben. A hithirdetők képzése terjedjen ki a megtérítendő nép vallási, erkölcsi, világnézeti fölfogására, a vallási tanok kihatásár a a társadalmi életre, népszokásokra, hogy minél jobban megismerjék a kérdéses népek hagyományos tanításait Istenről, a világról, az ember eredetéről és végső rendeltetéséről. Az evangéliumnak az a hirdetése lesz a legeredményesebb, amely a megtérítendő nép vallási ismereteiből indul ki és azokra építi föl a kinyilatkoztatott igazságokat. Néhány kiválóan alkalmas hithirdetőt előre ki kell választani arra, hogy misszióstudományok terén szakemberekké képezzék ki őket. Az ilyen szakemberek a leghasznosabb tanítói lehetnek társaiknak, és a missziós-püspököknek is fölötte értékes szolgálatokat tehetnek tanácsaikkal. M isszi ás intézmények szerepe. Az eddig mondottakból önként következik, hogy a hithirdetőknek ilyen alapos, éveken át tartó kiképzését csak olyan intézmények (szerzetesrendek, társulatok, missziósházak) biztosíthatják, amelyek rendeltetése éppen az, hogy a missziókba küldjenek új munkaerőket. Érthető tehát, hogy a II. Vatikáni Zsinat is föltétlenül szükségesnek tartja ezeknek a missziósintézményeknek további fönntartását és lehető fölvirágoztatását. Ez az im a s z ándék kétségtelenül az egyház egyik legjelentősebb szándékát jelöli meg számunkra. A misszió jövőjéről van ugyanis szó benne. Az egyház misszióstevékenységének sikere a jövőben nagy mértékben attól függ, hogy hithirdetői mekkora lelki, szakmabeli és apostoli fölkészültséggel állnak munkába az Úr szőlőjében. Ha az Úr Jézus áldását kívánjuk elérni a magunkügyeire-ba- jaira-érdekeire, tegyük a magunkévá az 0 Szívének ezt a fölötte fontos szándékát: könyörögjünk a jövendő misszionáriusok kellő kiképzéséért!
