A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

22

Cser László S.J.

A MAI FIATALOK

3. Apátia és idealizmus

Míg a kommunizmus ideálokat állít fiatalsága elé, míg magyarázza, hogy ők a jövő reménye; ők lesznek azok, akik egyenlőséget hoznak a világra; ők, akik minden száj elé telt tányért tesznek; ők, akik az egész világra kiterjesztik először a forradalmat, majd a végső békét; - addig a jól berendezett, kényelmes Nyugat azt a hiedel- metkelti az ifjúságban, hogy minden jól megy a világon; tanulni kell, engedelmeskedni a szülőknek, templomba járni, a társadalom majd ad jó állást, lesz pénz autóra, házra, konyhaberendezésre, esetleg motorcsónakra, biztosan utazásokra, kellemes vakációkra és az öregségre összejön annyi, hogy gond nélkül lehet majd élni.

Ezt az önámítást nem hiszi el a mai felnőtt generáció sem, még kevésbé a kritikus, éles megfigyelő fiatalság.

Kényelmesebb elhinni, - ahogy a felnőttek nagy tömege elhiszi, - hiszen minek a világ baját figyelni, minek az egész nemzet sorsát hordani, minek az egész nyugati civilizáció válsága miatt szenvedni, - elég az embernek a maga baja! Az ifjúság, mely természet szerint idealizmusra törekszik, többet akar, mint ami van, jobb és szebb jövőt, - ha bedől ennek az álhiedelmű "minden jól van"- nak, apátiába esik.

Es könnyű beleesni ebbe az apátiába. Mert a körülöttünk zajló