A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
18 Egy nagy vállalatnál dolgozó könyvelőt apósa állandóan arra buzdított, hogy törekedjék osztályvezetői állást elérni. Mikor ezt először hallotta, csak elmosolyodott. Azonban valahányszor találkoztak apósa megkérdezte; - Kineveztek már? - A könyvelő azt mindinkább úgy fogta fel, hogy apósa nem tartja őt képesnek saját helyzetének megítélésére. Füstölgött magában. Egy nap felesége megemlíti neki, hogy vasárnapra meghívták mindkettőjüket szüleikhez ebédre. Erre kitört és a jelzők egész áradatával illette apósát. Felesége se maradt adós, és kitálalta: a férj rokonairól való véleményét. A veszekedés közben egy tucatnyi régi sebet is felszakítottak. Még tizenöt év múlva is nehezteltek egymásra amiatt, amit ezen a napon vágtak egymás fejéhez. Ezt el lehetett volna kerülni, ha a férj azonnal megmondta volna feleségének, hogy bős szántja őt apósa unszolása, mert saját maga jobban meg tudja ítélni, hogy milyen munka megfelelőbb a számára, és hogy mikor kell előléptetését kérnie. Kedvesen kifejthette volna, hogy miként érez ebben a kérdésben, és felesége melléje állt volna, valahányszor ez a kérdés felmerül, vagy pedig rábírhatta volna apját arra, hogy ne beszéljen erről. Mivel azonban a férj magába szorította haragját, s az felgyülemlett benne, míg végül ki nem robbant. Nagyon veszélyezteti a házasságot aduzzogás szokássá válása is, ami szintén elkerülhető, ha a sérelmeket napfényre hozzuk. A duzzogó, ahelyett, hogy megmondaná ház as társának, mi bántja őt, durcás némasággal vértanúnak képzeli magát. Felfogja, hogy oly jelentéktelen dolog miatt teszi ezt, hogy nevetségessé válna, ha felemlítené, s érzi azt is, hogy viselkedésmódja is helytelen. Azonban örö- mét leli a s aját maga fe letti sajnálkozásban,melybe burkolózik. Ha Ön is duzzogni szokott magában kövesse az eddigi két tanács valamelyikét. Ha jelentéktelen dologról van szó, felejtse el. Ha azonban továbbra is bosszantja a dolog, akkor hozza nyilvánosságra, de kedves módon. ját módján segítette a házastársakat arra, hogy keserűség nélkül oldják meg nézeteltéréseiket. Véleménye szerint ez a módszer legalább felére csökkenti le a házastársak egymástól való elidegenülését. Saját szemével látta a házastársak ezreit, akikennek segítségével átvészeltek olyan nehézségeket, amelyekben mások zátonyra futottak volMindig vigyázz a nyelvedre! Több mint negyven évenkeresz- tül egy pap (John A. 0’ Brien) sa-
