A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

7

Elmondtuk szép sorjában, miként őriztük nyájunkat, hogyanrémítettek meg az angyalok, utána pedig mily nagy jókedvünk kerekedett, mikor hallottuk a jóhírt, s mily sietve jöttünk idáig.

Amikor egyikünk elakadt a szóban, vagy kifelejtett valamit, a másik közbeszólt és kipótolta, s így aztán töviről-hegyire, a legapróbb részletekig elmondtunk mindent.

Nagy figyelemmel hallgatták szavainkat, olykor-olykor helyeslőleg bólintottak, mint akik szintén tudják, hogy valóban úgy áll a dolog, ahogy mi mondjuk, máskor meg egymásra néztek s utána a gyermekre mosolyogtak, s akkor úgy látszott, hogy még nagyobb titkokat is tudnak róla, mint mi.

Jó ideig elbeszélgettünk még ezután miegymásról, többek között a császár rendeletéről, abetlehemi állapotokról és Heródes király kegyetlen intézkedéseiről. így tudtuk meg, hogy a férfi ács, Józsefnek hívják, s itt akarnak megtelepedni Betlehemben. Mikor Áron ezt meghallotta, hangosan akart rikkantani örömében - mert mi gyakran jártunk az időben Betlehem környékén. Csak az tartotta vissza, hogy a Gyermek időközben elaludt s ezt az utolsó pillanatban észrevette, így hát visszafojtotta a kurjantást, de szeme boldog csillogásából látszott, hogy szép terveket forgat a fejében.

Az is kitudódott, hogy mindketten Dávid király családjából származnak, azért kellett Betlehembe jönniük az összeírásra. A fiatal - asszonytMáriánakhívják, s hiába jártak a fogadóban, már nem kaptak külön szobát, annyira zsúfolva volt. Közös teremben pedig nem akartak megszállni, mert tudták, hogy hamarosan megérkezik a kisded. Rokonaiknál is csak a közös szobában kaptak volna helyet, ezért ők inkább ezt a barlangot választották.

Mi egészen elszomorkodtunk erre, de a fiatalasszony rögtön nyugtatni kezdett:- Isten akarta ezt így, legyen meg az ő szent akarata. Láttátok, mekkora angyalsereg áll a Gyermek szolgálatában, választhatott volna ő királyi palotát is születése helyéül, ő azonban szegény szülőktől, istállóban akart születni. Nagy titkok ezek, emberi ésszel nem is tudjuk felfogni, de biztos, hogy %y kellett történni mindennek, s azért békében nyugodjunk meg benne.

Elhallgattunk mindnyájan s jóidéig némán bámultunk a lángokba, s Isten csodálatos tervein gondolkodtunk.

Aztán eszünkbe jutotta nyáj s a ránk váró Gábor. Szinte egyszerre