A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

26

LEVEL

ÖREG ES BETEG

OLVASÓINKHOZ

(A SZÍV egy öreg és beteg Olvasóidtól.)

HATVANAD-VASARNAP szentmiséjét az Egyház a zsoltáros- nak ezzel a merész kiáltásával kezdi meg: "Ébredj föl, miért alszol el, Uram? Kelj föl és ne vess el minket mindvégig! Miért fordítod el arcodat? Elfeledkezel szorongattatásainkról?" (43. Zsolt. 23-24.)

Nem ilyen kiáltozás akar-e kitörni fojtogatott torkunkból nap nap után? Megértjük tehát azt a "szorongattatásaiban" vergődő lelket, aki négyezer évvel ezelőtt fakadt ilyen keserúség-diktálta panaszra.

PEDIG HA - érzelmeink helyett - csak kissé is az ész szavára hallgatunk, azonnal belátjuk, hogy vádszerü panaszunk alaptalan. Tudjuk ugyanis, hogy a világmindenség Kormányzója nem alhat el. Ha az automobil, a vasúti mozdony, a repülőgép vezetőjének tökéletes éberséggel lehet csak betöltenie felelős feladatát, mennyivel inkább áll ez az egész teremtett világ nagy Gondviselőjéről! Egyetlen pillanatra sem téveszthet semmit szem elől: se embert, se állatot, se csillagot, se egyetlenegyet a 200 milliárd napszerú égitest közül. Az Úr Jézus kijelentéseiből tudjuk, hogy a mennyei Atya pontosan számontartja mindenhajunk szálát és hogy az Ő tudta nélkül még egy semmibe se vett veréb sem esik le a fáról (Máté 10, 29-30.)

URAM, MI TUDJUK nagyon jól, hogy Te nem alszol. Csupán engedd érvényesülni értelmes teremtményeidnek szabad akaratát. Ez a szabad akarat igen sok jót tesz, de sok bajnak is forrása. Emiatt jut az Egyház is szorongattatásokba és emiatt teszi magáévá a zsol- táros segélykiáltását. Amint a hatvanad-vasárnapi evangéliumi sza