A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
(A lőcsfalvi pap naplójából.) Tort énnek-e még csodák ? ) Az egész falu sötét volt a csillagtalan égi sátor alatt. Csak két ablakban pislákolt a fény. Az egyik ablak kicsi volt, mintha egy fába tátongó odúban foszforeszkálna egy kicsi fény. Ebben az odúban egy öregasszony imádkozott. Özvegy Molnár Andrásné. Csak papja tudta, hogy kicsoda ez az asszony Isten szemében. Nem hiába hívta a falu is "szent asszonynak". Persze a falu száján ez inkább afféle csúfolódás volt inkább, mint dicséret. A pap azonban tudta, hogy a csúfondárosság megett igen sokszor igazság is rejlik. Mert a sok nem-szent, sőt bűnös emberfia ilyen csúfolódással akarja titkon háborgó lelkiismeretét elhallgattatni. Hogy most is miért virraszt, mikor ráférne eltörődött öreg testére a pihenés, azt is csak a papja tudta igazában megérteni. Mert a másik ablak, a nagyobbik, melyből a fény a leeresztett zsaluk mögül szivárog a vak sötétségbe - a lőcsfalvi pap ablaka volt. 0 is imádkozott. Gondolta, hanem is lesz olyan hatásos az imája, mint özvegy Molnár Andrásnéé, aki véleménye szerint nagyobb kegyben áll Ó Szent Felsége előtt, mint gyarló szolgája, de mint népe gyarló pásztora és közvetítője Isten felé, legalábbis hivatalosan terjeszti Ura elé, amit ifjú Molnár András édesanyja fiáért aggódó anyai szeretet- ből cselekszik. S míg a két ablak megett serényen folyt a kapcsolat-keresés a minden bajok Tudójával és Orvoslójával, a sötétben valahol egy kevély magabízó ember, akit sötét szenvedélye űzött, készült valamire... Készült... de a készületből sohasem lett több, mint készület. Persze csak ketten tudják és hiszik, illetőleg a harmadik, maga az esemény hőse is sejtette, mint későbbet szavaiból hallani fogjuk. Mert Molnár András nagyon nagy rosszban törte a fejét. Már régen. Nem hiába csodálkoztak rajta, hogy lehet egy szent asszonynak ilyenör- dög-fajzotta ivadéka. Már maga a terv is ördögi volt. Mert ifjú Molnár András nős ember volt. Apja három gyermeknek és férje Borbás Katinak, de ugyanakkor szeretője Andriska Pirinek, a kikapós falu
