A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
48 De ezen én nem segíthetek. Az én dolgom az, hogy a magam részét megcsináljam.- Kár, hogy csak erről az oldalról vannak értesülései.- Kár? - rekedten nevetett. - Tudja, Páter, ki vagyok én? Egy földtúró család sok gyermeke közül egy. Mindig szerettem volna tanulni, soha nem jutottam hozzá. Csak a kommunistáknál. Dolgoztam, tanultam, míg vért köptem. Az én hitem a munka. Nem hiszek semmi másban. A földön a munka segíthet csak, a munkások, akik elfelejtenek minden mást és csak dolgoznak. Nappal betegeket kezelek, operálok, éjjel tanulok és golyókat töltök.- Csodálom nagy munkabírását!- Néha pihennem kell. Ha túldolgozom magamat, vért hányok.- Hány éves?- Húsz. Valaki félrelökte a függönyt és beszólt. Az orvos fölállt, rámnézett.- Remélem, találkozunk még?- Azt hiszem, igen, - mondta hűvösen. A templomba ment, betegei közé. Másnap áthurcolkodott a hátsó udvarba és még jobban került, mint eddig. Levél jött a központtól azzal a kérdéssel, hogy mi történt. Ha Szü atya nem beteg, menjek vissza; ha beteg, szállítsuk a központba, ápolásra. Szü atya már egy hete fönt járt, hiszen a reumáján és a megaláztatás fáradtságán kívül nem volt komolyabb baja. Ajánlottam neki, hogy menjen azért pihenni, de igaza volt, hogy most nem hagyhatja el misszióját. Én idegen voltam ott, nem ismerem a népet és ahelyzetmindencsínját-bmját. Levelet írt hát és mikor átadta, megjegyezte, hogy csak annyit írt; majd élősz óvalbeszámolok mindenről. Három nap múlva a központban voltam. Elmondtam tapasztalataimat és zsupsz, bele a tóba! Hallá vedlettem, gondtalanul ficánkoltam és elbámultam a kék, tiszta eget. Hogy mi emberek mennyi bajt tudunk csinálni a világon! (Folytatjuk) HALOTTAINK: Mr. John Kothgasser, Chicago, III. Mrs. Mary Varga, Chagrin Falls, Ohio R.I.P.
