A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám

47- Annyira meg van győződve arról, hogy mi korhadtak vagyunk és a régi rendszer segítői?- Az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. Maguk az egyetlen hata­lom, mely belenyúl az emberek belsőjébe és irányítja azt. De maguk Istenhez és a túlvilághoz fordulnak igazságtételért. Mi a földön csi­náljuk az igazságot.- Szóval ellensége a vallásnak.- Igen. Különösen az Önökének. Minket csak kettő akadályozhat. A külföldi beavatkozás és a túlvilági hit. A második - ne haragudjon Atya - a könnyebbik eset.- Hogyan?- Kína nem jámbor hívők orosz népe. Itt pislog az, ami máshol égett. A túlvilág és egyebek nem sokat zavarják a kedélyeket. Az egyetlen ellenállás a katolikus egyház felől jön. Önöknek kész prog­ramjuk, hosszú gyakorlatuk és jó módszereik vannak. Ami a rosz- szabb ennél, hisznek a tanításukban. A mi meggyőződésünk és az Önöké ellentétek. Ártanak nekünk. Komolyan árthatnak, - el kell tűn­niük.- Könnyű lesz eltűntetni bennünket?- Aránylag... könnyű. A fiatalságot már magunkhoz vontuk terü­letünkön. Mire ez a generáció felnő, üresek lesznek a templomok. Az öregekkel nem érdemes bajlódni, úgysem lesz szavuk. Lassan­kéntelvonjuk maguktól a népet. Lehetetlenné tesszük Önöknek a ma­radást.- Nem adjuk meg könnyen magunkat.- Ó, azt mi tudjuk jól! Nem lelkileg, fizikailag tesszük lehetetlen­né a papságot. Ha a pásztor eltűnt, szétesik a nyáj is. Nem így van megírva valahol?- Körülbelül így.- Látja. Az utolsó állomás az lesz, hogy már csak szobájukba zárva tengődnek. Azután már az következik, hogy a külföldi papokat hazatessékeljük. A bennszülöttek meg visszatérnek földjükre és megházasodnak. Szem előtt tartjuk őket, hogy jól viselkedjenek. Ná­lunk ez így van megírva.- Én minden kiadványukban vallásszabadságról olvasok.- Vannak írott és íratlan törvények. Az íratlan a fontos. Az, amit nem kell tudni mindenkinek.- Miért mondja meg nekem?- Nem tudom. Néha ki kell beszélnem ezeket a dolgokat.- Talán nincs megelégedve valamivel.- Én nem filozofálok, nem politizálok. Én dolgozom. Néha elke­serít a kegyetlenség és mocsok, amivel eszméinket sárba rántják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom