A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
45 Az operáló orvossal szerettem volna találkozni. Kerestem az alkalmat, de csak egy hét múlva adódott. Hűvösen és hivatalosan lépett a fogadóba. Szü atyával akart beszélni, mert a szobája mellé a raktárt meg akarta kapni. Az atya éppen nem volt a házban, ajánlottam, várja meg itt. Üljön le, gyújtson rá, érezze magát otthon. Udvarias volt, hűvös és tartózkodó. Keservesen indult meg a beszélgetés. Végül is már jó helyen jártunk. Ettől az embertől sok mindent meg lehetett tudni. Idegesen szívta cigarettáját és hirtelen rámkérdezett;- Páter, mit gondol rólunk?- Ó, sok mindent. Bámulom a szívósságukat. Ez az egész gerilla szervezkedés a japánok ellen... Türelmetlenül legyintett.- Nem a gerillaharcokról. Rólunk, kommunistákról.- Ha nem ért félre, azt: szeretem a kommunistákat, de nem szeretem a kommunizmust.- Miért nem?- Amennyire ismerem az egész elméletet, nagy tévedés van benne. Maguk az egyéni élet egyetlen értékét a közösségi viszonyban látják. Az emberi szabadság legelemibb jogait is kényszerrel letörik. Sóhajtott.- Páter, én nem vagyok propagandista. Mondja el, amit gondol. Ismeri a kommunista írókat?- Marxtól kezdve figyeltem, míg módon volt rá. Azt hiszem, tudok valamit a leninizmusról és egyet-mást Sztálinékról, meg ami körülötte van. Kínai kommunista iratokhoz nehéz jutni.- A tömeg készületlen. írástudatlan és nem is kell tudnia mindent. Boldogságról álmodik. A kommunizmus nem boldogság, hanem megoldás, egy normálisabb rend.- Sikerülni fog?- Sikerülnie kell! Be I ső kína i helyzetkép. - 19 4 5 - ---------- Cser László S.J. Az orvos jövendöl.
