A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám

43 veket egyesíteni és a lelkeket érzület terén egybeforrasztani. Csak a jóakaró szeretettudja kiszorítani a lélekből a gyűlöletet, hogy test­véri egyetértést és összefogást ültessen helyébe. Tökéletesen helyt­álló a világhírű francia keresztény bölcselőnek, Maritain-nekaz a megállapítása, hogy.: "Csak a keresztény szeretet, mégpedig a sze­retetnek vízözönszerű szétáradása, képes még megmenteni a mi ko­runkat". Mit tehetünk mi? Kettős kötelesség háramlik ránk, ha - az irántunk szeretetből meg­testesült Krisztusnak valóságos követőiként - világunkban a sze- retetet akarjuk diadalra juttatni az izzó nemzeti és faji gyűlölet he­lyett: 1» tegyünk egy komoly elhatározást december havára; kará­csonyi előkészületül magunk körül csak szeretetet fogunk árasztani, kivétel nélkül minden embertársunkra. 2. a Szentatyával és az ő engedelmes gyermekeivel együtt, a szeretet ünnepére azzal fogunk készülni, hogy nap nap után imádkozunk azért, hogy a népek, nemzetek és fajok egymás közti érintkezésében, érdek-összeütközéseiknek rendezésében, a gyűlölet és gőg helyett az a szeretet jusson érvényre, amelyből csak jó szár­mazik minden érdekelt fél számára. Minden mondanivalónkat a legcsattanósabban azokba a szavak­ba sűríthetjük össze, amelyeket XII. Pius pápa mondott egy beszéd­jében a II. Világháború elején, 1940. március 14-én: "A világ elvesztette a békét, mivel elvetette a szeretetetfésnem is fogja újból megtalálni mindaddig, míg az igazságosságra, mint az egyetlen és elengedhetetlen alapra, föl nem építi a szeretet trónusát”. Ismeretlen emberek... ülnek egymás mellett a fodrásznál. Látszólag minden szoron­gás nélkül, azzal a hűvös nyugalommal, hogy itt nem kell föltétlenül megismerkedni a másik emberrel. Még azzal sem, akinek ollójára és beretvájára bíztam a fejem. Itt mindenki egyenrangú vendég s a másutt kötelezőnek érzett udvariassági szabály alól is felmenta "ké­rem a következőt" varázsszava, mire odaülhetek a tükör elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom