A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
39 / ÖREG ÉS OLVASÓINKHOZ (A SZÍV egy öreg és beteg Olvasójától.) Karácsony vigíliája szentmiséjénekbekezdésében az egyház az ószövetségi szentírásnak e szavait alkalmazza karácsony elragadó titkára: "Ma megtudjátok, hogy eljön az Ur és megszabadít minket; s reggel látni fogjátok dicsőségét" (Exodus 16, 6-7.) Lelkünk élete itt a földön állandóan felöleli ennek a szent időszaknak mind a két jellegzetes főmozzanatát: az ádventet és a karácsonyt, vagyis Isten fönségés ígéreteit és azok beteljesülését, hiten alapulóbizalmat és Isten szeretetének fölfoghatatlan kiáradását véges lényünkön. Minden karácsony egy-egy biztató fénysugár, amely áthat földi létezésünk bizonytalanságainak ködös homályán, - egy-egy fölemelő, vigasztaló utalás arra, hogy; ugyanazért fog Megváltónk eljönni egykoron uralkodói fönségében az égből, amiért annakidején eljött Betlehembe. Betlehembe egy ellenállhatatlanul szeretetreméltó gyermek jött el hozzánk. Van-e ember, aki ne szeretné az ilyen magatehetetlen kicsinyeket? Kinek a szíve ne illetődne meg, amikor a jászolban szemléli Isten Fiát, akit az Atya azért küldött el, hogy megmentsen minket? Adhatott-e a mennyei Atya, és az Örök Ige is, ennél kézzelfoghatóbb, ennél meggyőzőbb bizonyítékot és zálogot arra, hogy szeretnek minket, és hogy mindennél jobban kívánják örök üdvösségünket! Hogyan lehetséges tehát, hogy mi félelemnek adunk helyet lelkűnkben, amikor arra gondolunk, hogy az Úr Jézus - talán nem is sokára - el fog jönni hozzánk, illetőleg helyesebben: értünk? Most mint bíránk jön ugyan, de ez nem ok arra, hogy rettegjünk a Vele való találkozástól! Mert aki jön ugyanaz, mint aki eljöttBetlehem- be. És ugyanazért jön, amiért akkor jött el; hogy üdvözítsen minket. Jézus, az én leendő bírám, világosan megmondta: "isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön KEDVES TESTVÉREIM!