A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
26- Nős vagy nem nős - válaszolta az apa - Valamit valamiért... Egy leány sohasem fogadhat el ajándékot. A postamester veszi meg a színházjegyet, a vasúti jegyet, a kávét... és mindezt csakúgy Isten nevében??? Ne menj el lányom. Majdha én mindezt meg tudom fizetni neked, akkor mehetsz. Még egyszer csak azt mondom, köszönd meg a postamester kedvességét és mondd le a meghívást. Az anya nem hagyta magát, hanem gyorsan felvette a szót ismét:- Istenem, Atyám! Hogyan gondolod te mindezt? Egy kis szórakozást, meg talán előmenetelt is jelent e meghívás lányodnak. Más apa csak inkább örülne efféle kitüntetésnek. Az apa figyelmeztetően emeli fel ujját: - Nézd csak a többicsa- ládokat... Minden tíz lányból egy, aki irodában dolgozik, leányanya. Ez az a jó előmenetel? Sajnos, a felfogások megváltoztak, de a régi mondás érvényben marad; az ördög először csak a kisujjadat kéri, azután az egész leányt... Az anya és leánya nem sokat törődtek apjuk ósdi felfogásával. Margit felvette vasárnapi ruháját, sőt anyja még külön uzsonnát is csomagolt leányának és a búcsúzásnál még így biztatta; Erezd jól magad, kislányom. Margit anyja szavain felbuzdulva, suttogta: - Apám csakaz örömömet akarja elrontani... Az anya roppant büszke volt leánya sikere miatt. Nem is törődött sokat férje intelmeivel és nem is gondolt semmi rosszra. Az apa azonban ennek ellenére kiment este a legutolsó vonat elé és ott várta leányát. Örömtől sugárzó arccal jött haza leánya és alig győzte mesélni ások újdonságot, amit látott és mindig az anyja szava jutott az eszébe: haladni kell a korral! A postamester vett színházjegyet, pralinét és egy pohár bort is... Másnap reggel Margit a hivatalban az asztalán egy doboz csokoládét talált. A postamester megkérdezte Margittól; - Édesapja még mindig nyugtalankodik? Kár, hogy az idősebbek nem tudnak haladni a korral... Három nap múlva egy újabb doboz édesség került a leány munkaasztalára azzal a megjegyzéssel, hogy a munka ne legyen olyan egyhangú. Ez a kis figyelem igen boldoggá tette a leányt, és nemvette észre, hogy lassan-lassaneltűnik a válaszfal közte és a postamester között. Egyik délben a leány azzal állított be otthon; - Anyám, ma es-
