A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11. szám

28

LELKEM ÚTJA- Egy megtérés története.

Jegyzetek a keresztség felvétele előtt és után.

1923. július 25.

Most készülök a keresztség szentségének a felvételére. Csodálkozva szemlélem a nagy újdonságokat. Még be sem léptem a Világosság birodalmába, és a küszöbön elállt a lélegzetem. A tündöklő szellemi fény hív, hív, hívogat. Összekulcsolt kézzel, lehajtott fővel, halkan mondom; - Uram, nem vagyok méltó!

Itt állok a küszöbön, alázatos csendben, a nyitott ajtó előtt, és magamban hálát adok Neked, Uram, amiért idehoztál és kézen fogva bevezetsz majd országodba.

Csodálkozva látom, hogy az utat, melyet oly sokáig tapogatózva kerestem, már mások kikövezték. Most, hogy megtaláltam a célirányba futó utat, nincs más feladatom, minthogy reá lépjek.

1923. szept. 30. - Mit vigyek eléd a nagy ünnepnapra, mikor kezedet nyújtod és bevezetsz a Világosság ragyogó fényébe, az örök otthonba, az Anyaszentegyházba! Mit hozhat Neked a megtért vándor, ki oltárodra roskad a sok bolyongás után? Mit hozhat az újonnan született, ki csodálkozva nyitja szemét az új világban?

Készülök magamban, készülök a nagy ünnepnapra és nem tudok egyebet adni, mint az imámat. O! fogadd el tőlem;- Uram, Te, aki megváltasz, ne hagyjál el soha! Ezentúl a világ előtt is a Te követőd leszek, mert Te vagy a cél, az élet, Te vagy a megoldás, Te vagy a rég várt Üdvözítő, Te magad; az örökjóság, Te vagy a Mennyország és Benned van csak életem! Vezess! És ne engedd soha, hogy a rossz megkörnyékezzen. Szüntesd meg számomra az ördög igézetét. A Te örök fényed legyen ragyogóbb nekem, mint a csábítás káprázata és a Tebenned levés édesebb, mint minden más ígéret. Fogadd el imámat: hagyd, hogy Benned maradjak!