A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-11-01 / 11. szám
25 Szeder Mihály S.J. Meghiúsult 9 vetélkedés Bukó Ferit, amióta a legényegylet műkedvelő gárdája színre hozta a "Falu rossza" című népszínművet, csak ezen a néven emlegették. A helybeli nép képzeletében, mint a falu leggarázdább legénye, hamar összetársult ennek a színműnek a hősével. Sági Verőn, az éles nyelvű falu szépe, hiába szabdalta meg annyit nyelvével, a falu rossza csak utána volt s bár ez az egyoldalú szerelem sohasem érte el még az udvarlás lépcsőfokát sem, Bukó Feri távolból való imádata nem akart szűnni. Sokan talán fején is találták a szöget, amikor Feri esztelen virtuskodásait, melyeket rendesen olyankor követett el, amikor Sági Vera tanúja lehetett, ennek a "reménytelen szerelemnek" a margójára írták. Már odáig ment ez az esztelen dolog, hogy attól féltek Sági Verőn vénlány marad, mert senkit a közelébe nem eresztett, neki viszont semmi esélye sem volt, mert Vera nem akart egy falu rossza felesége lenni. Persze maga a Sági család sem szerette volna. így hát Bukó Feri okvetetlenkedése mind tűrhetetlenebbé kezdett válni. Történtpedig, hogy Bodrog Pali jó barátságba keveredett Vera bátyjával, a Miskával, minek következtében gyakran megfordult Ságiéknál. Egyszer aztán Bukó Feri megállította:- Hej Pali, nem jó teszed, hogy annyit jársz a Ságiékhoz!- Hát oszt mi közöd neked hozzá?- Csak jó barátságbul mondom, míg meg nem bánod! De Pali sem volt ijedős legény s mivel semminémű szándéka nem volt Veronkával, mert már megvolt neki a szíve választottja, hát tovább is tartotta a barátságot Miskával. Sági Verőn egy időre eltűrt a faluból. Persze ennek semmi köze nem volt a legények vetélkedéséhez. Csak asszony-nénjéhez ment Gelsére, mert megbetegedett és kérte a segítséget. Gelsén aztán megismerkedett a bíró fiával^ Túri Gáborral; s az ismerkedésnek
