A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-11-01 / 11. szám
21 P. Orbán Miklós S.J., Róma A II. VATIKÁN ZSII1AT A világi hívek apostol- Hogyan illeszkedjék be az egész kodásáról szóló rende- egyház apostoli munkájába a viI et. (4. folyt.) lági hívek apostolkodása? - erre akérdésre válaszol a zsinat rendeleté ötödik fejezetében. A fejezet bevezető paragrafusa elvként hirdeti, hogy a világiak apostolkodásának szervesen kell az egyetemes egyház apostolkodásába beépülnie. Különben is a keresztény apostolkodásnak lényeges eleme, hogy az apostolkodó kapcsolatban van azokkal, akiket a Szentlélek az egyház vezetőiül rendelt. De a világi apostoloknak egymással is kapcsolatban kell lenniük, a különböző kezdeményezésekben együtt kell dolgozniuk, a vetélkedés szelleme helyett mindenki lelkében a mások iránti megbecsülésnek kell lennie. Az összhang jellemezze az egyház apostolait, legyen szó a világi papságnak a szerzetesekkel vagy a világi hívekkel való együttműködéséről. Ami a főpapsággal való kapcsolatot illeti, a hierarchia feladata, hogy a világi apostolokat segítse, nekik irányt adjon, a világi hívek viszont a hierarchiával együtt állapítsák meg apostoli munkájuk célját, alakját és módszereit. A zsinat a főpapság figyelmébe ajánlja azt a számos mozgalmat, amelyben világiak tevékenykednek és amelyek bizonyos körülmények között minden másnál jobban megvalósítják az egyház apostoli célkitűzéseit. Másrészt csak az a mozgalom mondhatja magát katolikusnak, amelynek kezdeményezéseit a hierarchia kifejezetten vagy bentfoglalólag jóváhagyja. Az egyházi hatóságok bizonyos esetekben egészen a maguk hatáskörébe vonhatják azoknak a mozgalmaknak az irányítását, amelyeknek tevékenysége kifejezetten spirituális értékekre irányul. Hasonlóképpen az egyházi hatóság szorosabban is saját hivatalához fűzhet egyes mozgalmakat, de ilyenkor jól szét kell választani a kettő természetét és szabadságot kell biztosítani azoknak a világiaknak, akik az ilyen mozgalmakban dolgoznak. Végül a
