A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11. szám

II

Áldóhatalmat gyakoroltak a választott nép vezetői, királyai is. "Miután (Dávid) bemutatta (az Úrnak) az égő és békeáldozatokat, megáldotta a népet a seregek Ura nevében". (II. Kir. 6,18.) Hasonlóképpen Salamon is; "Előlépett és hangos szóval megáldotta Izrael egész gyülekezetét mondván; ... legyen velünk az Úr, a mi Istenünk, amint atyáinkkal is volt; ne hagyjon el, ne vessen el minket, hanem hajtsa maga felé szíveinket, hogy mindig az ő utain járjunk... " (III. Kir. 8, 55, stb.)

Az ószövetségi papság közvetítő volt az Isten és a nép közt; mint ilyen, különösen közel állt Istenhez és elsősorban bírta az áldó hatalmat. A mózesi törvény értelmében a főpap évenként megáldotta az összegyűlt népet. A papi áldás szövegét maga az Úr adta meg; "így szólt az Úr Mózeshez; mondd meg Áronnak és fiainak, ezekkel a szavakkal áldjátok meg Izrael fiait; áldjon meg az Úr és őrizzen meg, mutassa meg arcát és könyörüljön rajtad, fordítsa feléd arcát és adjon neked békét. így mondják nevemet Izrael fiai fölött és én meg fogom őket áldani". Ezt a szép áldó szöveget Assziszi Sz. Ferenc is szívesen használta, mint életrajzában olvassuk.

Az Újszövetségben Krisztus az áldások teljét hozta el nekünk. Földi életében megáldotta a kisdedeket, mennybemenetelekor tanítványait; minket is megáld a kenyérszínben rejtezett, hallgatag Istenember a szentségi áldásban. De megáldott O tárgyakat is; a kenyeret, a bort, a halakat.

Krisztus papja a fölszenteléskor különleges hatalmat kap, hogy az egyház nevében áldjon meg személyeket és tárgyakat. Mikor ezt teszi, az egyház előírt imáit és szertartásait kell használnia. Ilyen áldó imák nagy számban állnak rendelkezésére; van áldó ima betegekre, gyermekekre, csecsemőkre, stb. A gyászmisék kivételével minden mise végén megáldja a jelenlévőket. De megáldhat tárgya- akt is: ételt, italt, házat, hidakat, gyertyát, gyógynövényeket és még igen sok mást. Ezek az áldások közvetve érintik a híveket; amint rendesen azt kéri a pap Istentől az egyház imájával, hogy akik a megáldotttárgyat, "a szentelményt" használják, szolgáljonaz nekik testi és lelki javukra.

De a hívő népnek is van áldó hatalma, bár ezt nem az egyház nevében gyakorolja. Mert hiszen valamennyien Krisztus titokzatos testének tagjai és aző királyi papságának részesei. "Rosszért rosz- szal ne fizessetek... inkább áldást mondjatok! Hiszen arra vagytok hivatva, hogy áldás legyen az örökrészetek". (I. Pét. 3, 9.) Áld a családfő, mikor evés előtt hálát ad Isten adományáért és kéri, hogy