A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11. szám

8

XIII. Leó 1878. február 20-án vette át a világegyház kormányzását. Első enciklikájában már elítélte a szocializmust és védelmébe vette a magántulajdonhoz való jogot. 1884-ben közzé tett "Humanum Genus" kezdetű apostoli körlevelében azt sürgeti, hogy korporativ alapon térjenek vissza a középkorban virágzott céhek rendszeréhez. Rómában segítette mindazokat az intézményeket, amelyek a szociális kérdést tanulmányozták. Munkászarándoklatokat fogadva, nem egy olyan eszmét fejtett ki, amelyek később a "Rerum Novarum" körlevélbe is bekerültek. A katolikusok általában meglepődtek azon, hogy a pápa milyen bátran meri bírálni mind a kizsákmányoló kapitalizmus rendszerét, mind a megváltást ígérő szocializmus és kommunizmus tévedéseit. Az enciklika kiadásának a terve hosszan ért a pápa lelkében. Azt akarta, hogy körlevelében a munka világának minden problémája helyet kapjon. Amikor aztán sor kerülhetett az enciklika kidolgozására, a pápa igen nagy igényekkel állt elő. Világos és szabatos gondolatvezetést, tekintéllyel szóló stílust, ^cicerói latinságot kívánt. Egész munkaközösséget alakított, az egyes részek kidolgozását újra meg újra kérte. Rendkívüli adottsága volt munkatársai megválasztásában. Csak szakembereket hív ott meg, de azokat nagyon megdolgoztatta.

A "Rerum Novarum" enciklika első tervezetét olasz nyelven a jezsuita szociológus Matteo Liberatore állította össze. 1890. július 5-én, tehát a körlevél tényleges megjelenése előtt mintegy 9 hónappal mutatta be a pápának. Ugyanezen év szeptemberében a domonkos bíboros Zigliara is letette a pápa asztalára az általa készített körlevéltervezetet. Ez kezdetben meg is nyerte a pápa tetszését úgy, hogy elkezdték latin fordítását. De október 20-án a pápa a fordítók munkáját megállította. November 19-én a jezsuita Liberatore a domonkos Zigliara bíboros tervezetét Mazella bíborossal átdolgozza. Ez volt a harmadik tervezet. Rövidesen megkezdték ennek a szövegnek a latin fordítását. 1891. január 31-én Volpini prelátus befejezi a fordítást és ráírja a kéziratra; - Délután öt órakor elkészültem vele.- A pápának a latin szöveg nem tetszett. Perugiai öreg barátját és tanácsadóját Boccali prelátust kérte meg az új fordításra. A pápakülönben tartalmán is változtatott. Április végére ezt a második latin szöveget nyomdába adták, a pápa a szöveget ismét igen gondosan ellenőrizte. Május 10-én kellett volna megjelennie, az elsőnyomtatott példányok végén ez a dátum állt.

XIII. Leó a latin nyelvnek kiváló művelője volt. Az egyház liturgiájában nem egy klasszikus szépségű latin himnuszát ma isimád- kozzuk. Ezért érthető, miért volt annyira kényes az enciklika latin