A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 10. szám

2

re tettek szert. Mindnyájunk számára szükségessé vált, hogy megtanuljuk az újságok olvasásának módját, a filmek és színdarabok elbírálását, azaz hogy ’megőrizzük ítélőképességeink és érzelmeink felett való uralmunkat az elszemélytelenítésre törekvő irányzatok ellen".

Mit kell tennünk ennek érdekében? Először is, szert kell tennünk a lelkierőre, amellyel megválogatjuk olvasmányainkat. Ne olvassunk el mindent, ami kezünkbe kerül.

Mit ne olvassunk el?

Sokan mindent elolvasnak, amire a kirakatok vagy szomszédjaik felhívják figyelmüket, vagy amiről mások a társaságban beszélnek. Ha ételeiket is hasonlóképpen válogatnák meg, hamarosan elrontanák gyomrukat. De ha ételeinket megválogatjuk, válogassuk meg szellemi táplálékainkat is. Ennek fontosságát megértjük, ha megfigyeljük az olvasmányok ránk gyakorolt hatását.

Nem is kell kereszténynek lennie valakinek ahhoz, hogy ezt felismerje. íme két ugyancsak nem keresztény egyén véleménye: "Anélkül, hogy a szent szólásszabadságot bármiképpen korlátoznánk, szeretném, ha valamilyen módon meg tudnánk védeni ifjúságunkat bizonyos irodalmi termékek veszélyesen növekvő mérgező hatásától". (Jean Rostand.)

"Elolvastam egy könyvet, s utána visszatettem könyvespolcomra. Volt azonban ebben a könyvben egy kifejezés, amelyet nem tudtam elfelejteni. Annyira átjárta bensőmet, hogy eggyé lett velem. Ettől kezdve már nem lehetek az, aki lettem volna, hanem olvastam volna. Lehet, hogy el fogom felejteni a könyvet, ahol olvastam. Talán még azt is elfelejtem, hogy olvastam valahol. Vagy csak homályosan fogok visszaemlékezni erre... Nem számít! Többé már nem vagyok az, aki voltam". (André Gide.)

Súlyos szavak ezek. Figyelmeztetnek minket keresztényeket, hogy kövessük lelkiismeretünk szavát és nagy gonddal válogassuk meg, mit olvasunk. Nincs jogunk bármit elolvasni azzal ámítva magunkat, hogy annak nem lesz ránk hatása. Ha ezt képzeljük, ez talán már annak a jele, hogy máris megfertőztek olvasmányaink, s egyszer váratlanulkitör majd rajtunk hatásuk. Csak egyetlen lelkünk van. Nincs jogunk ahhoz, hogy értelmi becsületességünket veszélybe hozzuk, hogy hitünkteljességét, vagy szívtisztaságunk üdeségétkockáztassuk. Nem játszhatunk büntetlenül ezekkel a dolgokkal.